Homíliájában a mai világ kísértése, a bizalmatlanság gyümölcsei, a lehangoltság és a lemondás ellenszereként három igét hangsúlyozott és arra kérte Róma és a világegyház keresztény népét, hogy álljon meg a mindennapi siettében, tekintsen rá a mai idők jeleire és térjen vissza az atyai házba.
A nagyböjti időszak kedvező alkalom arra, hogy kijavítsuk keresztény életünk megbomlott összhangját és befogadjuk az Úr Húsvétjának mindig örömmel és reménnyel teli, új üzenetét – kezdte beszédét a pápa. Anyai jóságában az egyház ismét arra szólít fel, hogy fordítsunk különleges figyelmet arra, amitől kihűl és berozsdásodik a szívünk. Sokféle kísértés ér ugyanis bennünket és közülünk mindenki ismeri a leküzdendő nehézségeket. A pápa szomorúan állapítja meg, hogy a mindennapok viszontagságaival szemben olyan hangok születnek, melyek kihasználva a fájdalom és bizonytalanság érzéseit, nem tudnak mást tenni, mint bizonytalanságot kelteni.
Ha a hit gyümölcse a szeretet – ahogy Kalkuttai Teréz anya szerette ismételni – a bizalmatlanság gyümölcse a fásultság és a beletörődés. Bizalmatlanság, fásultság és beletörődés – ezek a gonoszok égetik ki és bénítják meg a hívő nép lelkét. A böjti idő kedvező alkalom arra, hogy lerántsuk a leplet ezekről és az egyéb kísértésekről, továbbá engedjük meg, hogy szívünk Jézus szívveréséhez igazodjék. A mai liturgiát olyan érzés hatja át, mely a hívő ember szívének a felmelegítésére három szóban hangzik fel: állj meg, tekints rá és térj vissza.
Beszéde fő részében a Szentatya e három felszólításnak adott konkrét tartalmat és alkalmazta különféle mai tipikus helyzetekre. Állj meg egy kicsit, hagyd el ezt a felindultságot és értelmetlen futkosást, mely keserűséggel tölti el a lelkedet és azt érzed, hogy sehol nem érkezel célba! Állj meg, engedd el a felgyorsított életmód kényszerét, mely szétszór, megoszt és végül szétrombolja a családodra szánt időt, a barátságra, a gyerekekre, a nagyszülőkre, a nagylelkűségre… és végül az Istenre szánt időt!
A nagyböjti időszak kedvező alkalom arra, hogy kijavítsuk keresztény életünk megbomlott összhangját és befogadjuk az Úr Húsvétjának mindig örömmel és reménnyel teli, új üzenetét – kezdte beszédét a pápa. Anyai jóságában az egyház ismét arra szólít fel, hogy fordítsunk különleges figyelmet arra, amitől kihűl és berozsdásodik a szívünk. Sokféle kísértés ér ugyanis bennünket és közülünk mindenki ismeri a leküzdendő nehézségeket. A pápa szomorúan állapítja meg, hogy a mindennapok viszontagságaival szemben olyan hangok születnek, melyek kihasználva a fájdalom és bizonytalanság érzéseit, nem tudnak mást tenni, mint bizonytalanságot kelteni.
Ha a hit gyümölcse a szeretet – ahogy Kalkuttai Teréz anya szerette ismételni – a bizalmatlanság gyümölcse a fásultság és a beletörődés. Bizalmatlanság, fásultság és beletörődés – ezek a gonoszok égetik ki és bénítják meg a hívő nép lelkét. A böjti idő kedvező alkalom arra, hogy lerántsuk a leplet ezekről és az egyéb kísértésekről, továbbá engedjük meg, hogy szívünk Jézus szívveréséhez igazodjék. A mai liturgiát olyan érzés hatja át, mely a hívő ember szívének a felmelegítésére három szóban hangzik fel: állj meg, tekints rá és térj vissza.
Beszéde fő részében a Szentatya e három felszólításnak adott konkrét tartalmat és alkalmazta különféle mai tipikus helyzetekre. Állj meg egy kicsit, hagyd el ezt a felindultságot és értelmetlen futkosást, mely keserűséggel tölti el a lelkedet és azt érzed, hogy sehol nem érkezel célba! Állj meg, engedd el a felgyorsított életmód kényszerét, mely szétszór, megoszt és végül szétrombolja a családodra szánt időt, a barátságra, a gyerekekre, a nagyszülőkre, a nagylelkűségre… és végül az Istenre szánt időt!
A teljes cikket a Vatikáni Rádión olvashatják el.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
