Harminc éve nem gyóntam

Valóban nem olyan egyszerű egy hitetlenségben eltöltött élet után újból vallásos embernek lenni. Elsősorban is tisztáznia kell saját maga előtt, hogy komoly és őszinte-e a megtérése? Igazán vállalja-e mindazt a következményt, ami ezzel a lépéssel jár? A világnézet az ember számára nem játék, hanem az élet legfontosabb és legdöntőbb kérdése és válasza.

Ha eldöntötte, hogy őszintén rá akar lépni az Istenhez vezető útra, akkor számot kell vetnie: miért vesztette el annak idején hitét, mi az, ami távol tartotta a Jóistentől évtizedeken át?

Előttem is sokszor dermesztő, nagy titok, hogy létezik: egy-egy kimondottan vallásos ember, sőt az egész család egyszerre elmarad a szentmisékről, és az Egyházzal megszüntetik a kapcsolatot. Tény, hogy a hit, a kegyelmi élet elveszíthető. Nos, önben annak idején és oly sok esztendőn keresztül mi váltotta ki ezt a keserves állapotot?

Talán csalódott Istenben, főként a világban tapasztalható sok gonoszság és szenvedés miatt? Annak idején nem részesült alapos hitoktatásban? A közömbösség kerítette hatalmába, nem érdekelte az egész? A földi gondok, anyagi jólét elnyomtak minden igényt a lelkiek iránt? A hívők rossz példája tartotta vissza? Elvették hitét a vallásellenes könyvek, a tv, vagy a propaganda? Talán bűnös szenvedélyek miatt rejtőzött Isten elől, mint Káin? Vagy menekült Isten hívása, sugallatai elől, mint Jónás? (Lásd: Katolikus Katekizmus 29.) Mindezt fontos tisztázni, mert csak a lelki törés ismeretében lehet teljes biztonsággal elkezdeni az új életet.

Ezek után adja át magát az örömnek, hogy visszatalált az elveszített útra, s újból otthonra lelt. Köszönje meg a Jóistennek, hogy jó szülei voltak, akik gyerekkorban beleültették a vallásosságot. Csak így volt lehetséges, hogy megtérjen, különben kínlódva keresné a helyes utat. Fontos ez a benső boldogság.

Mit szól hozzá a Jóisten, a pap, azok a hívek a templomban, akik látják, hogy megjelent egy soha nem látott, idegen arc? Mindenki örülni fog. Maga az Úr Jézus mondta: „Nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen” (Lk 15,7).

Aki nem örül önt látva, abban nincs egy parányi sem az Úr Jézus lelkületéből, hiszen minden megtérő ember Isten kegyelmének csodája. Nagyobb dolog ez, mintha egy rákos daganat tűnne el szervezetéből.

Azzal számolnia kell, hogy a lelki életben elölről kell kezdeni mindent. Tessék beszerezni vallásos könyveket, elsősorban az új Katolikus Katekizmust. Át kell tanulmányozni a hittant újból, felnőtt fejjel. Igaz, hogy valamikor tanulta a hitoktatójától, de mikor volt az! Az Egyház tanításának pontos ismerete, annak átélése az alapja egy komoly hitéletnek, amit el akar kezdeni. Természetes, hogy kiválaszt egy papot, akiben megbízik, és annak életgyónást végez, alapos előkészület után. Jön a rendszeres imádság, szentmise, szentáldozás. Minden szépen, gyönyörűen. Csak emlék lesz a múlt, az is Isten irgalmát idézi!

*

Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint. Könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára, vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem. A töredelmes, alázatos szívet, Isten nem veted meg.

(50. zsoltár)