Remegve lépek a gyóntatószékbe

Gondoljon arra, hogy a szentgyónás szentségét az Úr Jézus feltámadása után rendelte. Mintha azt mondta volna: tudom, mekkora öröm nektek, hogy feltámadtam, annak pedig különösen örülhettek, hogy külön-külön megszabadulhattok lelki bajaitoktól. A lelkiatya szava – feloldozlak bűneidtől – az öröm tetőpontja a lélek számára. Ahol ujjongani kellene a boldogságtól, fél és remeg mindene! Lássa be, hogy ez nagy butaság.

Talán az az egyik oka keserves lelkiállapotának, hogy nincs lelkiatyja: egyszer az egyik papnál, máskor a másiknál gyón. Egészen sajátos, a végtelenségig őszinte kapcsolatnak kell kialakulni a pap és lelki gyermeke között. Akkor már nem fél, ellenkezőleg, alig várja a szentgyónás napját.

Talán egyik oka ennek a feszültségnek a gyóntatószék. Az egész alkotmány oly furcsa. Van, amikor a pap fel sem ismeri a rács, a függöny, a nejlon miatt. Bocsánat, de nekem az egész olyan, mintha börtönben lévő kihallgatószoba lenne. Kezdik is bevezetni a gyóntatóhelyiséget, egy-egy új templom már így épül. Én magam is örömmel gyónok vagy gyóntatok szobában, asztal mellett, lehetőleg úgy, hogy az üvegablakon keresztül lássanak minket.

A feszültséget feltétlenül oldja, ha előzőleg bűneit leírja, és szentgyónáskor a céduláról olvassa fel. Az külön gond lehet, ha emlékezetből akarja sorolni bűneit.

Fontos megválasztani a gyónás idejét is. Képzelje el, mit érez a pap, amikor még sokan várnak gyónásra, viszont már el kellene kezdeni a szentmisét. Nincs jó megoldás. Ha azt mondja: szentmise után folytatjuk, szinte biztos, hogy mindenki hazamegy neheztelve a papra. Ha mindenkit meggyóntat, akkor lehet, hogy fél órával is később kezdi a legszentebb áldozatot. Akkor ezért szidják.

Ha komolyan veszi lelki életét, akkor minden egyes alkalommal felüdül elfáradt, elcsigázott lelke, szinte örömmámorban úszik. Attól pedig ne féljen, hogy untatja lelkiatyját. A pap örül, ha valakin segíthet. Különben is, minden lélek teljesen más, nem unalmas, végtelenül izgalmas az ember története. Viszont arra azért vigyáznia kell, hogy a szentgyónónál lelki dolgokról van szó, aminek hatása van az örök üdvösségre.

Félelmetes és elkeserítő, amikor a gyónó azt tapasztalja, hogy nem javul, gyónásról gyónásra semmi sem változik. Nyugodjék meg: mindenki visszaeső bűnös. Magunkkal hordozzuk rosszra hajló természetünket, amit kihúzni, mint egy tövist, nem lehet. Harcolnunk kell ellene! Csak akkor keserves a szentgyónás, ha nincs igazi bánat, ha nem őszinte, csak képmutató játék az egész. Bizony ez az, amit szentségtörő gyónásnak nevez az erkölcstan.

Szent Fausztina révén a Jóisten leíratta az Isteni Irgalmasság üzenetét. Annyira jó arra gondolni, hogy az irgalmas Isten megbocsát, Ő az első lépést megteszi felénk. Minket sem győz bátorítani, hogy bízzunk benne. Minden kételkedést ki kell zárni lelki életünkből. Ha mindezt egy kicsit is megfontolja: öröm lesz minden szentgyónás.