Jézus Szíve-nagykilenced

Mindenekelőtt tisztázni kell a kilenced fogalmát. Ha valamilyen imádságot, vagy jócselekedetet egymás után kilenc alkalommal (naponta, hetente, vagy havonta) felajánlunk valamilyen szándékra a Szentháromság személyei, Szűz Mária vagy a szentek tiszteletére, akkor végzünk el egy-egy kilencedet. Legtöbbször magánkinyilatkoztatás és valamilyen ígéret fűződik hozzá.

Az Úr Jézus Alacoque Szent Margit (†1690) apácának mutatta meg Szíve fájdalmát a sok bűn és a kárhozat útjára tért hatalmas embertömeg miatt. Azt mondta látomásában neki: „Ők hidegen, megvetéssel utasítják vissza minden erőlködésemet, hogy velük jót tegyek. Te kárpótolj hálátlanságukért”. ĺme a megsebzett töviskoszorú, s a mi feladatunk: az engesztelés. Szent Margitnak Szíve vigasztalásával kapcsolatban Jézus 12 ígéretet tett. A nagy ígéret, ami a kérdezett nagykilencedet megmagyarázza, így szól: „Szívem határtalan irgalmasságában megígérem neked, hogy Szívem mindenható szeretete megadja a végső töredelem kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymásutáni hónap első péntekjén megáldoznak. Nem halnak meg kegyelem nélkül, se a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban”. Mit kell hát tenni? Kilenc egymás utáni első pénteken megáldozni. Ez nem oly egyszerű, mint amilyennek tűnik. Kitartás, hűség, elszántság kell hozzá, amit előre senki sem gondol. Annyi akadály, kísértés fekszik utunk elé. A másik: természetesen hittel, nagy szeretettel, engesztelő lélekkel kell egyesülni a legszentebb Szívvel.

Mit jelent az, hogy Jézus Szíve „biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban”? Aki elvégezte a nagykilencedet, megkapja a végső töredelem, tehát a tökéletes bánat kegyelmét, ha másként nem megy, akkor az Úr gondoskodik arról, hogy a szükséges szentségekhez eljusson, tehát megkapja a feloldozást, a szent útravalót, a betegek kenetét. Ez az Úr Jézus legnagyobb biztatása, ami egy ember számára létezhet, hiszen az üdvösségünknél nincs fontosabb!

Lélektanilag is érthető, hogy aki életében majdnem egy éven keresztül ennyire szerette Jézust, az elsőpénteki szentáldozást a kilencedik alkalom után sem hagyja abba. Ha netalán el is távolodna, az utolsó percben visszatér Jézushoz.

Mint diák, annak idején még a cserkésztáborokból is bementünk első péntek hajnalán gyónni, áldozni. Ez számunkra a világ legtermészetesebb dolga volt, pedig Losoncon, állami gimnáziumban tanultam. Mint fiatal papok, szinte rettegtünk az első péntektől, hiszen végkimerülésig kellett gyóntatni, áldoztatni. Hogy azután mi történt a lelkekkel, nem tudom megérteni. Ma már alig járulnak többen a hónapnak ezen a csodálatos napján szentáldozáshoz, mint máskor.

Amikor megkaptam a leveledet, kérdezősködtem ettől-attól, néztek rám, mint egy nagy kérdőjel, nemcsak te, ők sem tudták, mi az a nagykilenced.

Tudom, hogy ez a pár sor nem fogja megmozdítani a világot, de ha te, kedves levélíró, meg egy páran, akik ezt olvassák, elkezdenék a nagykilencedet, valami változna lelkükben, és az Úr Jézus egy kis örömet találna ebben az eszeveszett világban.

*

Jézus szentséges Szívének tisztelete arra hívja a híveket, hogy Őt ne csak félve imádják, hanem bepillantsanak az Istenember lelkivilágába is, rádöbbenjenek az istenemberi szeretet kisugárzására: felismerjék az Úr Jézusban legjobb barátjukat.