Kezdőlap A lelkiatya válaszol „Jóvá szidni senkit sem lehet”

„Jóvá szidni senkit sem lehet”

Férjem teljesen elfordult Istentől. Csak káromkodik, szidja azokat, akik templomba járnak. Szerinte a halál után nincs semmi. Természetesen ezek miatt kitör a veszekedés. Olyan boldog lennék kislányommal együtt, ha megtérne. Mit tegyünk?

Pontosan azt nem lehet tenni, ami elkeseredésében, haragjában, szomorúságában kitör lelkéből, magatartásából, szájából. Tilos veszekedni, sok szó kíséretében hitvitákat folytatni, haragudni, csendes-szótlan napokat tartani, a múltat emlegetni: milyen voltál, amikor hozzád mentem, mi lett belőled?! Tilos azt is felhozni, hogy kettőjüknek mennyire fáj, hogy hitetlen. Tilos könyörögni, hogy jöjjön templomba, meg gyónni, csak azért, hogy magának és leányának örömet okozzon. Tilos az, hogy lelkileg eltávolodjon férjétől, olyasmit érezzen, hogy hitetlensége miatt elhidegült. Sorolhatnám tovább.

Mindez két okból is tilos. Egyrészt az ilyen magatartás ellene mond a vallásos lelkületnek. Egész hitünk, az Úr Jézus minden egyes szava a szeretetet, megbocsátást, türelmet, megértést hirdeti. Ellentmondás a hit nevében háborúskodni nemcsak nemzetek között, de a családi tűzhely körül is.

Másrészt ilyen magatartással pontosan az ellenkezőjét éri el. Férje lelkét megátalkodottá teszi. Csak azért sem. Az ember általában így felel az erőszakra. Az egyik szent pap mondta: Jóvá szidni senkit sem lehet.

Hát akkor mit tegyünk? Pusztuljon, ha megindult lefelé? Nem, szó sincs róla. Kettőjüknek hiteles keresztény, tehát krisztusi életet kell élni. Nem szabad hivalkodni, nem szabad férjét kritizálni, bosszantani, mindenért figyelmeztetni. Tiszta, mosolygós, türelmes életet kell élni, olyat, ami nem bosszantja, nem ingerli őt, hanem örömmel tölti el. Nem ok nélkül írom ezt, mert vannak olyan „szent” férfiak, asszonyok, akik szenteskedésükkel, gőgjükkel, kritikájukkal mindenkit elriasztanak maguktól. Olyan igazán vallásos életet kell élnie, hogy érezze kedves férje: hála Isten, hogy ilyen feleségem, ilyen kisleányom van! Olyan aranyosak, olyan kedvesek!

El kell felejteni, hogyan viselkedett, azt is, hogy talán kegyetlen. Annál jobbnak kell lenni hozzá. Tiszta szívből szeretni, hiszen az Úr Jézusnak az az akarata, hogy férjéért az Isten kedvéért mindent megtegyen. Lesni kell minden lehetséges alkalmat, kis és nagy dolgokban egyaránt, hogy meglepetést, örömet szerezzen neki.

Nagyon fontos imádkozni érte. Ez nem megy másként, csak nagy türelemmel és sok kegyelemmel.

Végül végtelenül türelmesnek kell lenni. Tudni kell várni és újból csak várni. Gondoljon arra, hogy a búzamag elvetve előbb kibújik a földből, aztán mind nagyobb lesz, végül kalászt is hoz. Nem úgy megy, hogy kihúzzuk a földből türelmetlenül. És ahogyan csak akkor fejlődik a növény, ha süti a Jóisten napja és langyos eső áztatja, úgy kell az eltévedt, elhidegült lelket óvatosan és lassan, a legnagyobb türelemmel Istenhez visszatéríteni.

Mennyire fontos ez a lelki vezetés, mutatja Batthyány-Strattmann László példája, aki nemsokára a szentek sorába emelkedik. (2003. március 23-án II. János Pál pápa Rómában boldoggá avatta – a szerk.) Mielőtt végső búcsút vett volna övéitől, megmondta hibáikat és azt is, hogyan tudnak rossz szokásaikon, gyarlóságaikon változtatni. Ez volt az utolsó ajándéka, egyúttal legértékesebb apai segítsége, jótette. De ezt oly szeretettel, megértéssel tette, hogy sírva, kezét csókolgatva hallgatták. Adja a Jóisten, hogy ilyen boldog család legyenek!