Római katolikus vagyok, de sajnos a hit terén csak a legalapvetőbb ismereteim vannak meg. Igaz, voltam elsőáldozó és bérmálkoztam is, később mégsem neveltek vallásosan. Egyre jobban vágyom arra, hogy elsajátíthassam hitem alapjait, s teljes mértékben úgy éljek, ahogyan azt Isten parancsolja. Jelenlegi családi helyzetem ezt sajnos nem teszi lehetővé. Ha egyházi újságot olvasok, idegenül hat környezetemben, s igen furcsállanák, ha elkezdenék rendszeresen templomba járni. Csak egyedül, titokban térek be, ha erre alkalmam van.
Mindig készültem arra, hogy a Bibliában leírtakat magam és mások javára fordítsam. Sajnos, az életem nem úgy alakult, hogy erre lehetőségem legyen. Szakmunkástanulónak kerültem, s kitűnő eredménnyel végeztem. Később egy baleset következtében jobb lábamat térd alatt amputálni kellett. Miután felépültem, dolgozni, s mellette tanulni kezdtem. Nem sokkal később újabb baleset ért. Ennyi keserves kín után már csak a munka adott erőt.
Szeretném megkérdezni, hogy 36 évesen van-e lehetőségem szerzetesként vagy papként élni?
Örömmel írom önnek, hogy Jézusnál nincs korhatár. A piacon tétlenül lődörgőknek napszállta előtt mondta: „Mit ácsorogtok itt tétlenül? Jöjjetek szőlőmbe” (Mt 20). A szentek közül is számosan életük delén, sőt azon túl adták magukat Isten szolgálatára. Majdnem természetes ez, hiszen az ember 40. évéhez közeledve kezd igazán beérni lelkileg. Mi akkor a tennivaló? A tényekkel mindig számolni kell, nem szabad álomvilágban élni. Ha ön egészséges lenne, írnám: nyitva a szeminárium vagy valamelyik szerzet ajtaja, de a felvételhez megfelelő testi egészség és erő kell. Nem tudom, milyen fokú a rokkantsága, hogy alkalmas-e, azt az illetékesek döntik el. Mindenesetre kezdjen el még ma igazi lelkiéletet élni: ima, elmélkedés, gyakori szentmise, szentgyónás, szentáldozás. Tanulmányozzon alapvető vallásos könyveket. Próbálja magát környezetétől függetleníteni, merjen önálló életet élni.
Kezdhetne teológiai tanulmányokat. Valamelyik plébánián időben nagy teret kaphatna apostoli munkára, mint kántor, hitoktató, pap nélküli istentiszteletek vezetője, irodai adminisztrátor.
Milyen lesz a sorsa, jövője? Ebben teljesen a Gondviselésre kell bíznia magát. Ember ezt nem tudhatja előre. Az a fontos, hogy boldogan és határozottan lépjen rá arra az útra, amiről most érzi, tudja, hogy az az Isten akarata. Induljon el az ismeretlenbe! Sok kegyelmet, erőt, örömet!
*
Istenem, minden teremtmény a tiéd. Lefoglalhatod tehát magadnak bármikor, bármelyiket külön, közvetlen szolgálatra, papságra. Annak pedig le kell mondania arról, hogy a maga ura legyen, hogy azután valóban úr legyen önmaga fölött, a te szolgád és testvéreié. Te akarsz mindene lenni. Százszorosan megajándékozod mindazért, amit érted elhagyott. Te vagy gazdagsága, otthona, meghitt barátja. Add, hogy akiket hívsz, figyeljenek és hallgassanak hívásodra. Add, hogy tisztán felismerjem, vajon nem hívtál-e engem is? Add, hogy azok, akik felismerték a hívást és megízlelik a boldogságot, egészen és fenntartás nélkül átadják magukat neked. Amen.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
