Kedves Lelkiatya! Nagyon szomorú vagyok, sajnos elvesztettem a hitemet. Három éve elvesztettem 7 hetesen a kisbabámat, elvetéltem. Két hete pedig a 10 hetes magzatom halt meg bennem, meg kellett műteni, mert nem indult be a vetélés. Miért hagyott el Isten, miért kapok ennyi rosszat? Eddig bíztam benne, de mióta elvette ezt a babát is, nem tudok imádkozni vagy beszélgetni vele.
Kedves Levélíró! Együttérzek Önnel. Az egyik legnagyobb fájdalom az életben egy kisgyermek elveszítése. Talán csak a már megszületett gyermek elvesztésének fájdalma nagyobb ennél. Isten is ezt élte át, ezt vállalta értünk, amikor Egyszülött Fia szörnyű kínok közötti kereszthalálát végigélte.
Gondoljon arra, hogy az Ön 2 kicsi gyermeke ott van a mennyben, Istennél, az örök boldogságban. Olyanok, mint két kicsi angyal, mosolyognak, kacagnak. A földi élet semmilyen keserűségén, csalódásán nem kell végigmenniük, romlatlanok és boldogok. Önt is látják odaföntről, hálásak az anyukájuk szeretetéért. Akkor lesz a boldogságuk teljes, ha azt látják, hogy az Édesanyjuk nem omlik össze a gyász súlya alatt, hanem derűsen, szeretettel éli tovább az életét. A mennyben majd, amikor odaérkezik, ez a két kicsi angyal lesz az első, akik Ön elé szaladnak, és átölelik!
Az én Édesanyám is két kisbabát veszített el (és azután még majdnem a bátyámat is), azután aztán megszülettünk mi négyen testvérek.
Jót is rosszat is el kell fogadnunk Isten kezéből. Nem kell tudnunk minden kérdésre a választ. A válaszokat odaát fogjuk teljesebben megérteni, amikor az isteni tervet látjuk már a világegyetem kezdetétől a beteljesedésig, amikor látjuk már az üdvözültek egész boldog seregét.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
