Kezdőlap Kiemelt Kivonulni a sivatagba

Kivonulni a sivatagba

sivatag

Egy pap író, Greschak, egyik könyvében fiatalkori élményét osztja meg az olvasóval, amikor leírja, miként élték át a sivatag embert próbáló világát. Néhány barátjával együtt elhatározták, hogy a nyári szünet ideje alatt átvágnak a sivatagon, azon az útvonalon, amelyen Ábrahám valószínűleg az Ígéret földjére érkezett. Szépen elkészítettek mindent, amiről úgy gondolták, hogy ehhez a vállalkozáshoz szükséges. Térkép, iránytű, hátizsák, egyéb felszerelés, és kora reggel boldogan, reménnyel telten útnak indultak.

Alig telt el néhány óra, ajkukról a vidám kacagás eltűnt, egyre fárasztóbb és kimerítőbb lett a vándorút. Már az első nap kimerítette őket, a magabiztosság elmúlt, a bátorság alábbhagyott. Minden eszköz, amit magukkal vittek, csődöt mondott. Nem lehetett használni sem a térképet, sem az iránytűt. A sivatag homokdűnéi között a térkép semmit sem ért. Az iránytű ugyan mutatta az égtájakat, de a sivatagbeli utazást nem ez, hanem az oázisok határozzák meg.

A pusztában csak az tud életben maradni, aki tisztában van a sivatagi élet feltételeivel, és tudja az utat az életet jelentő vízhez.

Aki a pusztában akar utazni, vezetőre van szüksége. A pusztában másokra kell hagyatkozni. Azokra, akik ismerik.

Az életünk is egy hatalmas sivatagban halad, sok veszéllyel és ismeretlennel körülvéve. Szükségünk van olyan vezetőkre, akik ismerik az élet útját, és el tudnak minket vezetni biztonságosan.

Szükség van szállítóeszközökre, amik viszik a terhet, hozzá vannak szokva a sivatagi élethez, mert az ember képtelen hátizsákkal a hátán gyalogolni a sivatagban. Tudnunk kell a korlátainkat, ismerni kell a képességeinket, mert különben, ha sokat vállalunk, idő előtt belepusztulunk.

Mindezek ellenére Jézus gyakran vitte ki tanítványait a pusztába, hogy Istennel találkozzanak, hogy megismerjék a sivatagot, és majd jó vezetők legyenek.

Nekünk is gyakran meg kell keresnünk a város rengetegében is egy kis sivatagot, hogy magunkra maradjunk, és Istennel találkozzunk.

Az Egyház szent időszakaiban arra hív minket, hogy a világ forgatagát tudjuk egy időre felváltani a pusztasággal, ahol Istennel találkozhatunk.

Szarvas Péter