„Viszontlátásra egy jobb világban. A mennyben többet tehetek érted és a gyerekekért, mint itt a földön” – ezekkel a szavakkal búcsúzott feleségétől a német katolikus újságíró, Nikolaus Gross. Méltó búcsú volt ez egy olyan ember részéről, aki egész életében Krisztus hitvallójaként élt, a második világháború idején is bátran kiállt katolikus hite és erkölcsi meggyőződése mellett.
Nikolaus Gross 1898. szeptember 30-án született Németországban, a Ruhr-vidéken, szegény, de becsületes, mélyen vallásos szülők gyermekeként. Miután általános iskolai tanulmányait befejezte, pénzkereső munkát vállalt. Kevés szabad idejében azonban igyekezett esti tanfolyamokon tovább képezni magát.
Különösen érdekelték a szociális kérdések. Gyermekkorától közelről ismerte a munkások életét. Apja kovács volt, ő maga huszonkét éves koráig bányászként dolgozott. A Ruhr-vidéki keresztény szakszervezetek tagjaként fiatal kora óta elkötelezetten harcolt a munkások jogaiért. Mély katolikus hite, amit a szülői házban szívott magába, arra ösztönözte, hogy a társadalmi problémák megoldásának, az igazságtalanságok és egyenlőtlenségek legyőzésének lehetőségeit is az Egyházon belül keresse. Tanulmányozta a katolikus társadalmi tanítást, és minden erejével törekedett annak megvalósítására.
Társadalmi tevékenységén belül bontakozott ki később újságírói munkássága. Több katolikus lapban is publikált, mígnem 1927-ben a legnagyobb németországi keresztény munkáslap, a Westdeutsche Arbeiterzeitung főszerkesztője lett. Cikkeiben nyíltan és határozottan bírálta a nácizmust.
Időközben, 1923-ban feleségül vette gyermekkori szerelmét, Elisabeth Kocht, akivel szerető, boldog házasságban éltek. Hét gyermekük született. Nikolaus igazi jó apa volt, aki szívből szerette gyermekeit. Tudatosan törekedett rá, hogy a lehető legjobb nevelésben részesítse őket, különösen erkölcsi és vallási téren.
1930-ban a család Kölnbe költözött. Nikolaus egyre gyakrabban és határozottabban emelte fel szavát a náci gazdasági törekvések és az egész ideológia ellen. Világosan látta, hogy a nemzetiszocialista tanok összeegyeztethetetlenek a keresztény hittel. Megérezte a közelgő veszélyt, ezért a munkásokat éberségre buzdította. Írásaiban határozottan védelmezte az ember méltóságát.
1933-ban Hitler került hatalomra Németországban. Gross lapját egyre több támadás érte, 1938-ban betiltották. Nikolaus azonban ezután sem adta fel a küzdelmet. Náciellenes kiadványokat szerkesztett és terjesztett, bár tisztában volt ennek veszélyével.
1944-ben, a Hitler elleni merényletkísérlet után Grosst is letartóztatták, jóllehet a merénylethez semmi köze nem volt. Régóta szerepelt azonban a kormány ún. „fekete listáján”. A náci vezetés számára jó alkalom volt ez a leszámolásra. A börtönben kegyetlenül megkínozták, majd 1945. január 15-én halálra ítélték.
Nikolaus bátran nézett szembe a halállal. Ebben mindenekelőtt Istenbe vetett szilárd hite segítette. A börtönből írt levelei is mély hitéről tanúskodnak. Nehéz helyzetében az imádság volt az egyetlen erőforrása. Szüntelenül imádkozott feleségéért és gyermekeikért is, és őket is az imádságra buzdította. Két nappal a halálos ítélet után Elisabeth meglátogatta a börtönben. Engedélyt kapott, hogy tizenöt percre láthassa férjét. Nikolaus ezekkel a szavakkal búcsúzott feleségétől: „Viszontlátásra egy jobb világban! A mennyben többet tehetek érted és a gyerekekért, mint itt a földön.”
Nem egészen egy héttel később, 1945. január 23-án a berlini börtönben felakasztották. A végtisztességet is megtagadták tőle ellenségei. Holttestét elégették, hamvait szétszórták. Családja csak február 7-én értesült haláláról.
Nikolaus Gross egész életében Krisztus igaz tanúja volt. Katolikus hite indította arra, hogy szembeszálljon az ember méltóságát sértő náci ideológiával. Felesége és gyermekei iránti szeretete sem akadályozta abban, hogy kiálljon elvei mellett. Ő maga így fogalmazott: „Ha ma nem vagyunk készek kockáztatni földi életünket, mivel igazolhatjuk magunkat Isten és népünk színe előtt?” A Katolikus Egyház ezért vértanúként tiszteli. Hivatalosan 2001-ben avatta boldoggá II. János Pál pápa.
- A zene legyen szent, művészi és egyetemes
- Boldog Barbara Maix (1818–1873)
- Elhunyt Kipke Tamás
- Szűz Mária imádkozó hadserege
- Nem tudok az imára összpontosítani
- Keresztény szemmel az iszlámról
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")