Kezdőlap A lelkiatya válaszol Miért éppen Új Misszió?

Miért éppen Új Misszió?

Mindig érdeklődéssel várom újságjukat, csak a címével: „Új Misszió” nem tudok kibékülni. Elnézem azt a sok kifejező, érdekes újságcímet a katolikus sajtóban is: Távlatok, Vigília, Igen, Jel, A Szív, Zászlónk, de ez az Új Misszió nem sokat mond. Valami kiáltó címet kellett volna adni, amit látva, azonnal megveszik. Ezen elsiklik a szem. Tudom, most már nem lehet rajta változtatni, de legalább megírtam a véleményem.

Nem voltam a lap keresztapja, tehát nem hazabeszélek. De most, hogy a levél nyomán kénytelen voltam mélyebben elgondolkozni, az a meglátásom, hogy folyóiratunk neve oly magasra tette a mércét, a feladatot, hogy azt képtelenség átugorni, teljesíteni. Miért? Mert a misszió küldetést jelent. Tehát ez az újság nem értesítő, nem olvasmány, nem is ismeretterjesztő, hanem egy mérhetetlen nagy hivatásnak a vállalása: Krisztus Urunk jó hírét kell sugároznia. Úgy kell megírni, hogy aki azt olvassa, jobb keresztény legyen. Tanúságot kellett tenni. Szembenézni a mával. Megfelelni az időszerű, kényes, izgalmas kérdésekre, melyek a levegőben vannak. Ez a missziós munka.

A misszió szóban benne van, hogy az egész országnak szól. E névben benne van, hogy a néphez akar eljutni, nemcsak a tudósokhoz, nemcsak az elit vallásos réteghez, hanem mindenkinek a szívéhez szeretne hozzáférkőzni. Ha most már hozzáteszem: Új Misszió, akkor az új szóval még nagyobb távlatok, feladatok nyílnak meg. Az új jelenti azt is, hogy a mi folyóiratunk a legelsők között van azok mellett, amelyek a nagy fordulat után megjelentek. Alighogy kinyílt a kapu, mi kiléptünk rajta, vállalva a kockázatot. Az új szó még inkább jelenti, hogy újra kell misszionálni ezt a népet. Az emberek a 40 év alatt ezerszer vad eszmékkel itatták át lelküket, ugyanakkor hitoktatásban alig részesültek. A mai embernek a hit vonalán szinte minden új. Vállalni kell azt az új evangelizálást, amelyről a Szentatya egész Európával kapcsolatban oly sokszor beszél. Mivel ilyen embereknek szól az Új Misszió, meg kell találni az új formát, új szavakat, új fogalmazást, ami az ilyen embernek tetszik, amit tökéletesen megért. Továbbá annyira új és érdekes legyen, hogy várják minden hónapban a megjelenését. Ha pár napot késik, akkor türelmetlenül keressék a sekrestyében, vagy az újságosnál: mi van, mi történt?

Az Új Misszió szóban végül az is benne van, hogy nemcsak ő maga olvassa el, hanem továbbadja a másiknak is, mert benne is feltámad a missziós küldetés, továbbadni a tüzet, a hitet, a meggyőződést.

Mindezek után talán valóban rossz a folyóirat címe: Új Misszió, hiszen ezt a feladatot betölteni egy hatalmas újság, neves, híres, tudós írógárdával sem tudná, nem egy ilyen szerény folyóirat, mint a miénk. De legyen bennünk becsülésre méltó, hogy ilyen körülmények között neki merünk ugrani ekkora feladatnak, az új missziónak, és akkor már jó ez a cím.

*

Remegve és félve írok le minden sort, mely a nyomdába kerül. Belegondolok: ha a templomban beszélek, azt ha több száz hívő hallja, már hatalmas tömeget jelent. Amit viszont leír az ember, nem is tudni, hány ezer ember kezébe kerül. Az a jó, hogy ha nem érti egy olvasásra, akkor kétszer is elolvassa. Hány közömbös, csak úgy szórakozásból belenéz. Ki tudja, mi ragadja meg? Ha ellentmondást kelt benne, annál jobb!