Mikor jön el a házasság ideje?

Kedves Lelkiatya! Mit javasol egy fiatal párnak, mennyi az az idő, amelyet feltétlenül ki kell várniuk a házasságkötésig? Hamarosan hét hónapja, hogy együtt vagyunk a barátommal, és úgy érzem, egyre csak fejlődik kapcsolatunk, mindent meg tudunk beszélni, együtt figyelünk hitéletünkre, együtt járunk el gyónni, szentmisékre, áldozni. Sokat beszélgetünk Istenről is és mindenért Istennek adunk hálát. Közös elhatározásunkra a tisztaság is jelen van kapcsolatunkban. Mindketten úgy érezzük, hogy Isten a szerelmünk harmadik tagja, vele élünk szerelmi háromszögben. Hatalmas kegyelemnek élem meg mindezt, ugyanakkor tudom, hogy semmit nem szabad elsietni. Mégis úgy érzem, ha megkérné a kezem, tiszta szívvel igent mondanék neki. Ha megfigyelem az előző generációkat, nagyszüleink, szüleink sem vártak túl sokat, merték elkötelezni magukat, mertek felelősséget vállalni az érzelmeikért. Kicsit a mai kor problémájának tartom, hogy előbb jön a ház, az autó, a karrier és minden más… Várom a Lelkiatya válaszát, szeretettel és imával. H.

Kedves Levélíró! Nehéz pontos választ adni erre kérdésre, hiszen minden udvarlás, jegyesség más. Teljesen egyetértek azzal, hogy nem az autó, a lakás, a szilárd egzisztencia a fő szempontok a házasságkötés időpontjának kiválasztásához, hanem az, hogy a kapcsolat mennyire érett és szilárd, tudnak-e és akarnak-e örömmel, szabadon, végérvényesen dönteni egymás mellett. Ha ez a döntés mindkettőjük szívében megszületett, akkor itt az idő a házasságkötésre. A szerelemnek, a kapcsolatnak van egy természetes fejlődési útja, ahogyan a bimbó kipattan, ahogyan egy fa kivirágzik. Nem lehet egy virágot betenni a hűtőszekrénybe, hogy majd két év múlva újra előveszem. Vannak olyan kapcsolatok, amelyek pontosan amiatt mennek tönkre, mert túl sokáig vártak az esküvővel, illetve döntésképtelenek voltak.

Mi kell ahhoz, hogy bátran tudjanak dönteni egymás mellett? Fontos jól megismerni a másikat. Milyen ember, milyen az értékrendje, mennyire szilárd? Jó ember-e, önzetlen és nagylelkű-e? Nem csak velem, hanem a szüleivel, nagyszüleivel, másokkal is? Akkor is, ha fáradt, ha rosszkedvű? Van-e benne derű, jókedv, fantázia? Alakulni képes ember-e? Megért-e valójában? Volt-e már nehéz konfliktusunk, amit jól meg tudtunk oldani? Meg tud-e bocsátani? Van-e őszinte hite? Lehet-e vele jókat beszélgetni? Jól érzem-e magam a közelében? Tapintatos-e? Mellettem áll-e a baráti társaságokban, nehéz helyzetekben? Tisztel-e, tiszteletben tartja-e a véleményemet, egyéniségemet?

Erre való az udvarlás ideje, hogy ezekben két ember megbizonyosodjon. Fontos, hogy sokféle helyzetben, ne csak kellemes, könnyű, hétköznapitól teljesen eltérő alkalmakkor lássák egymást, figyeljék a másik viselkedését.

A házassági döntés nem teljesen racionális, annál sokkal mélyebb. Ezt a két félnek kell meghoznia, senki kívülről nem tud a szívükbe belelátni, helyettük ezt meghozni. Nincsenek rá sémák.

Sok erőt, bölcsességet, örömet kívánok a kapcsolatuk építéséhez, a döntés meghozatalához!