Tisztelt Lelkiatya! Jeremiás prófétával kapcsolatosan olvastam: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek.” (elnézést, ha nem pontosan idéztem). Minden ember a fogamzás előtt már egy Isteni gondolat? Mikor kap lelket a magzat? A lélek már készen várakozik, vagy a születésünk pillanatában teremti meg a Mindenható Atya?
Kedves levélíró! A Jeremiás könyvében szereplő mondat („Mielőtt megalkottalak volna anyád méhében, már ismertelek” Jer 1,5) arra utal, hogy Isten öröktől fogva ismer mindannyiunkat. Őbenne nincs idő. Nincs múlt és jövő. Ő már most látja és éli a világtörténelem beteljesedését, végét is. Mindannyiunkat ismer.
A lélek nem a szülők alkotása, bár a szülők közreműködnek az új ember magalkotásában (vö. Ter 4,1: „Isten segítségével embert alkottam!”). A szülő már azt sem tudja megtervezni, hogy milyen lesz a gyermek szeme, vagy a haja, még kevésbé azt, hogy mit fog gondolni, mit fog érezni. Egy soha eddig nem létezett új ember születik, aki elindul majd a maga útján. A szülő azt éli át ilyenkor, hogy ami itt történt az csodálatos, az ő erejét messze felülmúlja. Az ember az Isten csodája, remekműve.
Az emberi élet a fogantatással kezdődik. A léte első pillanatától egy kis magzat élete emberi élet. Nem később válik, egy adott ponton emberré. Nincs egyetlen éles határvonal sem a magzat fejlődésében. Ugyanakkor a fogantatástól számított kb. 14 napig még nem teljesen biztos, hogy egy gyermek, vagy egy ikerpár fog majd születni. Ez (és sok minden más) azt jelzi, hogy a lélek kibontakozása folyamat, nem egy pillanat műve.