Kezdőlap A lelkiatya válaszol Mit adnak a szekták?

Mit adnak a szekták?

Rettentően unalmas az életem. Szeretnék valami újat, valami szebbet találni. Élményt, örömet, valamit, ami igazán elragadott állapotot jelent. Szeretnék igazi színt, gyönyörűséget hozni újból az életembe. Legalább olyat, mint ami annak idején, gyerekkoromban olyan sok örömet szerzett. Valahogyan én ezt az Egyházban, a mostani életemben nem találom meg. Próbálkoztam már nem egy gyülekezettel, találok-e számomra valami új életet, vagy megmaradjak a régi szertartások mellett. Az a kérdés, hogy mit tegyek, hova menjek?

Ön nem áll egyedül ezzel a problémával, sajnos. Mi, papok sajgó, fájó szívvel látjuk, hogy sokszor a legjobb híveink egyszerre elmaradnak a templomból, a szentgyónásból, a szentáldozásból. Keresve keresik azt a lelki élményt, amiről ön írt. Először csak ártatlanul, szinte véletlenül cseppennek bele egy-egy ilyen közösségbe, gyülekezetbe, és valóban, ezek a különleges gyülekezetek egészen sajátos lelki élményt adnak azoknak, akik oda eljutnak. Egymást agitálják, csalják, elviszik szinte erőszakkal azok, akik már benne vannak. Hogy hogyan idézik elő ezt a sajátos lelki élményt ezekben a gyülekezetekben, azt nem is akarom felsorolni, annyiféle úton-módon érik el, hogy azt lehetetlen sorba szedni. Ezek a legkülönbözőbb ravasz úton érik el a lelki élményt. Hipnózis, pszichés hatás, hanghatás, drog, és különféle ravasz csalások által elkápráztatják az embereket. Sokszor a keleti mágiáknak a hatása érződik azokon a finom és ravasz módszereken, ahogy az embereket magukhoz csalják, és ott egészen különleges, valóban elragadtató lelki élményben részesítik. Sokszor szégyenletes már, hogy okos emberek is bedőlnek az ilyen fogásoknak. Gyakran mögötte áll egy-egy szuggesztív erővel rendelkező vezér. Például gondoljunk a Hit Gyülekezetében Németh Sándorra, ahogyan leírja az a bizonyos könyv, Bartus Lászlónak a felfedő könyve, hogy ennek a vezérnek ész nélkül engedelmeskedik mindenki.

Nem kell elmenni tőlünk máshová, nem kell elmenni azért, hogy az ember lelki örömöt szerezzen magának, hiszen az igazi lelkiélet nagyon sok örömet és boldogságot ad. Igaz, hogy előbb adja a Jóisten, ahogy Szent Pál is emlegeti, a tejet, az édes, finom anyatejet. Gondolunk itt a gyerekkori lelki élményeinkre. Aztán később, kemény száraz kenyérrel is táplál bennünket, ez tulajdonképpen a lelki sötétség. De ezek a lelki megpróbáltatások, elborulások feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy az ember az igazi, tiszta lelkiéletre, az üdvösségre rátaláljon. A rendszeres imaélet rengeteg örömet, igazi boldogságot szerez, ami sok erőt, sok boldogságot ad, amit csak azok tudnak elmondani, amiről csak azok tudnak beszámolni, akik valóban élik a hitüket, és nem ócska, elmúló, semmit nem érő, felszínes lelki örömöket keresnek. Mi is törekszünk arra az Egyházban, hogy minél több lelki élményt adjunk. Körül kell nézni templomainkban, szertartásainkban, tele vannak gyönyörűséggel, igazi szépséggel, művészettel, csak az nem olyan giccses, nem olyan könnyen megragadható, de aki igazán elmerül benne, aki igazán átelmélkedi a dolgokat, aki igazán részt vesz az Egyháznak a belső életében, az megtudja, hogy milyen boldogság ez, amitől elszakadni lehetetlen.

A Jóisten mentse meg önt a veszélytől, ne keresse a szektákat, gyülekezeteket, hanem gondoljon arra, hogy van egy nagy gyülekezet, a Római Katolikus Anyaszentegyház. Igyekezzék kitartani amellett a hit mellett, amit gyermekkorában tanult.