Nincs kedvem gyónni!

Jaj, csak abba ne hagyja a szentgyónást! Ugyanis nagy gondja ez az Egyháznak: a hívek elszoknak a bűnbánat szentségétől. De sok áldástól elesnek, hiszen a szentgyónásban nemcsak a bűnöktől, a pokoltól szabadul meg a megtérő, hanem nagy segítséget kap abban is, hogy érzékeny lelkiismeret alakuljon ki benne, segít a rossz hajlamok elleni harcban, növekszik a lelki életben, nagy lelki békével és vigasztalással jár. Mekkora öröm, ha az ember valakinek kibeszélheti és kisírhatja magát. Még abban is segít, hogy irgalmasak, megbocsátók tudjunk lenni mindenkivel, hiszen kézzelfoghatóan megtapasztaljuk, hogy velünk szemben is milyen jó az Isten, mindent elfelejt.

Most pedig jönnek a részletkérdésekre a válaszok: nem áll egyedül azzal a gonddal, hogy a szentgyónásnál magába szorul a szó, hiába készült fel. Ott mindenkiben megjelenik egy kis szorongás. Sokat segít, ha egy kis papírra felírja az emlékeztető szavakat, akkor minden eszébe jut. Egyáltalában nem baj, ha gondos lelkiismeret-vizsgálat után sem tudja komolyabb bűnnel vádolni magát. Ez az igazi boldogság! De ha feloldozást akar kapni – ami nagy kegyelmi forrás –, elő kell szedni valamilyen régebbi bűnt, amit már meggyónt, azt újból felemlíteni, hogy legyen miből feloldozni. Ez az oka annak, amiért a gyóntató valami kis bűnt ki akar préselni önből. Tehát ez lenne a szöveg: utolsó gyónásom óta nem tudom magam vádolni, de a régiek közül bánom – például – mindazt, amivel jó szüleimet megbántottam.

Ami a térdelést illeti, tessék szólni a harangozónak. Akadnak olyan gyóntatószékek, ahol a vezekléssel felér egy gyónás. Egy asztalos megigazítja. Sőt, a legtöbb esetben a térdelő mellé kis lócát is szoktunk tenni, hogy ülni is lehessen gyónás közben.

Azon ne tessék csodálkozni, ha a pap ideges, amikor 3–5 perc múlva már kezdenie kellene a szentmisét. Szegény nem tudja, mit tegyen? Ha szépen, nyugodtan gyóntat, akkor jóval később kezdődik a szentmise, emiatt mindenki vár. Ha siet, akkor ön sértődik meg. Hozzá kellene szokni, hogy aki gyónni akar, az előbb jön a templomba. A legtöbb miséző pap egy fél- vagy negyedórával előbb már a sekrestyében imádkozik, pontosan emiatt. Ha sok lelki problémája van, vagy életgyónást akar végezni, akkor legjobb egy időpontot megbeszélni, amikor mindketten ráérnek hosszabb lelki beszélgetésre.

Végül egy jó tanács: igaz, hogy mindegy, kinél gyónunk, hiszen a bűnbevallás és a feloldozás a fontos, de mégis jobb, ha az embernek van egy lelkiatyja, aki ismer bennünket, tudja minden gyarlóságunkat, bizalommal megyünk hozzá, és célirányosan vezet a lelki életben. Tessék sok örömet találni a szentgyónásban!

*

„Isten, akinek világossága felragyogott szívünkben, adja meg neked, hogy igazán belásd bűneidet, és felismerd az Ő irgalmas szeretetét! Amen.” (ĺgy fogadja a gyóntató pap a megtérőt, aki új életet akar kezdeni.)