Nuno Álvares Pereira 1360. június 24-én született a portugáliai Cernache do Bonjardimban, Álvaro Gonçalves Pereira és Iria Gonçalves do Carvalhal törvénytelen fiaként. Egy évvel születése után királyi rendelettel törvényesítették. Nemesi származásához méltó lovagi neveltetésben részesült. Tizenhárom éves korától I. Ferdinánd portugál király udvarában szolgált. Korán kitűnt katonai zsenialitásával, bátorságával és erényes életével. Fiatal korától tiszta életre vágyott, de apja akaratát követve 1376-ban feleségül vett egy nála négy évvel idősebb, gyermektelen özvegyet. Házasságukból három gyermek született. Két fiuk korán meghalt, a felnőttkort csak Beatrix lányuk érte meg.
Idővel Nuno Álvares – katonai sikereinek köszönhetően – országos hírnévre és jelentős vagyonra tett szert.
Az 1383-ban fiú utód nélkül elhunyt I. Ferdinánd király halála után örökösödési háború robbant ki, melyben Nuno Ferdinánd féltestvére, János mellé állt. János, az Avis-ház alapítója – I. Péter király házasságon kívül született gyermeke – 1385 áprilisában lépett trónra. Mivel Ferdinánddal kihalt az ősi Burgundiai-ház, a hazájuk függetlenségét féltő nemesek 1383-ban már őt választották Portugália kormányzójává. Ferdinándot halála után formálisan lánya, Beatrix követte a trónon, aki 1383-ban I. János kasztíliai király felesége lett. Beatrix helyett valójában anyja, az özvegy Eleonóra királyné gyakorolta a hatalmat, aki Kasztília és Portugália egyesítésére törekedett. Portugália népe és a hazafias érzelmű nemesség azonban ellenezték a királyné törekvéseit, és készek voltak fegyverrel is megvédeni az ország függetlenségét. A fővárosban kirobbant felkelés leverésére I. János kasztíliai király 1384-ben bevonult Portugáliába. Hat hónapig ostromolták Lisszabont, és csak a háború nyomán kitört pestis kényszerítette őket visszavonulásra. 1385. április 6-án a portugál nemesek I. Péter fiát, Jánost, Portugália királyává választották, aki 1385. augusztus 14-én Aljubarrotánál döntő győzelmet aratott Kasztília királya felett. A győztes csatában a portugál seregeket Nuno Álvares Pereira vezette.
A következő években Nuno még több csatát vezetett, amelyek célja Portugália függetlenségének megszilárdítása volt. A legreménytelenebb helyzetekben is képes volt győzelemre vezetni seregeit. Katonai zsenialitásának híre egyre inkább elterjedt. A portugál nép éltette megmentőjét.
Nuno sikerei ellenére megőrizte szíve tisztaságát. Fiatal korától mély lelki életet élt. Különös tisztelettel övezte az eucharisztikus Jézust és a Boldogságos Szűz Máriát. Naponta kétszer is részt vett a szentmisén, és szentáldozáshoz járult. Szerdán, pénteken és szombaton a Szűzanya tiszteletére böjtöt tartott. Hadvezérként is sokat imádkozott, minden ütközet előtt kérte a szentek, de különösen a Szent Szűz közbenjárását. A hírnév így nem szédítette el, hiszen nem a saját érdemének tekintette sikereit. Vagyonát jótékony célokra fordította. Számos templomot és kolostort építtetett saját költségén. Nagy gondja volt a szegényekre, akiket minden lehetséges módon segíteni igyekezett.
Felesége 1388-ban bekövetkezett halála után Nuno nem nősült meg újra. Végre megvalósíthatta fiatalkori vágyát: tisztasági fogadalmat tett, életét ettől kezdve egészen az imádságnak és az irgalmasság cselekedeteinek szentelte.
1423-ban belépett az általa alapított lisszaboni karmelita kolostorba. A rendben a Szűz Máriáról nevezett Nuno testvér nevet vette fel. Névválasztása is kifejezte a Szűzanya iránti szeretetét. Egyszerű laikus testvérként élt, és a kolostorban a legalázatosabb munkákat végezte. Életét áthatotta az imádság, a vezeklés és az önmegtagadás.
1431. november 1-jén (más források szerint április 1-jén) hunyt el Lisszabonban, az általa alapított kolostorban. A dicső hadvezért, Portugália függetlenségének védelmezőjét a nép már életében nemzeti hősként tisztelte. Imádságos élete és a rászorulók iránti irgalmas szeretete a katolikus hívekben különösen tiszteletet keltett. Életszentségének híre töretlenül fennmaradt, szentté avatási eljárását a portugál uralkodók és a karmelita rend is többször kezdeményezték.
Csak hosszú várakozás után, 1918-ban avatta boldoggá XV. Benedek pápa. 2009-ben XVI. Benedek pápa a szentek sorába iktatta. Liturgikus emléknapja november 6.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")