Kedves Lelkiatya! A rokonságom egyik tagja nem vallásos, sőt ki nem állhatja a keresztényeket, és ezt gyakran szóvá is teszi a beszélgetéseink alkalmával. Számomra elfogadhatatlan ez a magatartás, sajnos nem tudok neki megbocsátani. Emiatt viszont állandó lelkiismeret-furdalás gyötör. Hogy tudnám megoldani ezt a helyzetet?
Kedves Levélíró! Nem ismerem a családi feszültség okát, természetét, és ezért igen nehéz konkrét tanácsot adnom. Azt javaslom, hogy az illető családtaggal szemben legyen jóakarattal, szóljon hozzá, segítsen neki, ha erre alkalom adódik.
Jézus nem azt várja tőlünk, hogy minden ember a legjobb barátunk legyen, hanem azt, hogy senkit se gyűlöljünk, a gyűlölet és rosszindulat mérges növényei ne verjenek gyökeret a szívünkben (vö. Mt 5,38–48). Ugyanakkor védheti magát ennek a családtagnak a kellemetlen megjegyzéseitől. Lélekben emeljen egy védőfalat. Ha találkozik vele, előre készüljön fel rá, hogy biztosan fog tenni néhány csípős megjegyzést. Ezeket ne engedje a szívéig hatolni. A szíve szentélyébe csak azt engedje be, aki magát valóban ismeri és szereti, aki ott építeni akar és nem pusztítani.
Próbálhatja bölcsen, szelíden, ugyanakkor bátran egy-egy rövid mondattal megvédeni Krisztust, tanúságot tenni az ő szeretetéről.
Kövesse a Szentírás útmutatását: „Ha ellenséged éhezik, adj neki enni. Ha szomjazik, adj neki inni. Így izzó parazsat gyűjtesz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz. Inkább te győzd le a rosszat jóval!” (Róm 12,20–21)
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
