A flegmaság mindig rossz?

Csodálkozva kell megállapítani: ha valaki igazán vallásos, előbb-utóbb közömbössé válik, szinte flegmatikus lesz, csak egy egészen más szinten. Nézzük csak, hogyan?

A hívő ember eltanulja Isten stílusát. Ő pedig hosszan tűrő, sokszor már megbotránkozunk benne. Isten nem ideges, mert van ideje. Fiatalkoromban, amikor az idős papoktól hallottam: „Majd”, és nem intézkedtek, mérgelődtem. Ma már megértem. Bizony sokszor anélkül, hogy keresztbe szalmát tettünk volna, hiszen tehetetlenségre voltunk kárhoztatva, sok-sok minden megért és rendeződött. Ezért kell mindent százszor megfontolni, s mindenre aludni egyet. Várni és várni.
A vallásos ember Isten értékrendszerét teszi magáévá. Első az örök üdvösség. Azután mindaz, ami ennek elnyeréséhez szükséges. Jönnek a lelki, szellemi értékek, és a legvégén kullognak a dicsőség, a rang és az anyagiak. Ebből az isteni értékrendből az ember lelkivilágában kialakul egy végtelen nyugalom és közömbösség, amit a földies ember nem tud megérteni. Amikor mások a hajukat tépik, az igazi ember könnyet sem ejt érte.

Morus Szent Tamás csűrjei egy éjjel leégtek. Levelet írt feleségének: Persze kár, hogy ennyi gabona töbkrement. De ha ezt Isten jónak látta, örülni kell neki.
Megérik az Istenbe vetett hit nyomán a teljes bizodalom a Gondviselésben. Biztos, hogy a gondviselő Isten mindent a javamra fordít. Amikor Chanel Szent Péter fejét Futuna szigetén kapával verték, míg szét nem repedt, akkor is azt mondta: Ez nekem nagyon jó! Bosco Szent János Torinóban hozzáfogott egy hatalmas templom építéséhez 40 fillérrel a zsebében. Természetes, hogy nekünk is meg kell tenni, ami erőnkből telik, nem szabad vakmerően bizakodni Istenben. De a szív mélyéből fakad az isten hatalmában és szeretetében bizakodó élet.

Erdődy Imre atya elmélkedése.