A karantén nem zár el Istentől!

„Ha Istennel csak a templomban szoktam kapcsolatban lenni, akkor valamit félreértettem!”

Félelmeinkről és az imáról kérdezte a Családháló Mihalovics Mihály görögkatolikus kórházlelkészt. Az interjúból részleteket közlünk.

Családháló: Misi atya, te családos pap vagy. Milyen nehézségekkel kell megküzdenetek a járvány idején a családban?

Mihalovics Mihály: Azt hiszem, minden szülő arra szokott vágyni, hogy többet lehessen a családjával, többet lehessen otthon. A gyerekek is sokszor szeretnék, hogy iskola vagy óvoda helyett otthon maradhassanak. Most, hogy otthon kell lennünk, mégis nehézségekkel szembesülünk. Az egyik oka talán az, hogy nem szabadon választjuk az otthonmaradást, hanem kényszerből kell így tennünk. Ez a kényszerűség elveszi az ízét, elrontja azt, ami máskor örömmel töltene el bennünket. Amikor az otthonmaradást áhítozzuk, azok a képek jutnak eszünkbe, amik fontossá válnak egy nyaralás vagy vakáció alatt. Ilyenkor jó esetben nem dolgozunk, most viszont dolgoznunk és tanulnunk kell. Ezt nehéz megszokni, nehéz a saját türelmetlenségünkkel szembesülni. Viszont nagy lehetőség is ez az új helyzet. Átértékelődhetnek dolgok, megváltozhatnak a fontossági sorrendek. Most lehetőségünk adódik arra, hogy végiggondoljuk, mit csinálhatnánk másképpen vagy jobban a jövőben. Amire véget ér ez a kényszerű időszak, kész stratégiánk lehet arra, hogyan éljünk jobban, boldogabban. Nekünk is új és nehéz ez a helyzet, tanuljuk, szokjuk, és igyekszünk pozitívan hozzáállni. (…)

Családháló: Mit üzensz azoknak a híveknek, akikkel most nem tudsz találkozni?

Mihalovics Mihály: Azok, akikkel a szertartásokat végezzük, akik önkéntes beteglátogatóként segítik a munkámat, és azok a krónikus betegek, akikkel rendszeresen találkozom, most nagyon hiányoznak. Lehet, hogy fizikálisan nem vagyunk együtt, de mindennapi imáimban velük vagyok. A legfontosabb üzeneteknek pedig azokat tartom, amit manapság mindenhonnan hallhatunk vagy olvashatunk: maradjunk otthon! Szerintem nem kell túlzottan félni vagy megijedni, de fontos, hogy belássuk: valóságos veszéllyel nézünk szembe. Amit pedig örök üzenetként olvashatunk a Szentírásban: nem egyszer történt már olyan, hogy valamit átoknak, tragédiának és csapásnak hittünk, aztán valamilyen módon Istennel együtt áldásossá vált. Ez igaz lehet a mostani állapotokra is, de ez rajtunk is múlik. Inkább akarjunk áldássá válni, mint tragédiák forrásává!

A teljes interjút itt olvashatják el.