Kedves Lelkiatya! A szentgyónásban a gyóntató atyáknak mennyire kell ragaszkodnia az előírt feloldozási formulához? Ha nem mondja végig a szöveget „Isten a mi Irgalmas Atyánk…” csak a végét, (és az is kicsit kitoldva a saját szavaival) hogy „feloldozlak az Atya a Fiú és Szentlélek nevében”, az ugyanúgy érvényes? Több helyen próbáltam utánaolvasni ennek, de konkrétumot nem nagyon találtam… Van ezekre valami előírás? A gyónó részéről tudom, hogy a bánatimát más, akár a saját szavainkkal is el lehet mondani, de fordított helyzetben nem tudom, hogy ez mennyire helyes…
Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy gyakran járul a bűnbánat szentségéhez, és fontos az Ön számára, hogy ebben a szentségben minden az egyház liturgikus előírásai szerint és érvényesen történjék.
A feloldozást szavai esetében elégséges, ha az atya a feloldozó ima legvégét mondja: „Én feloldozlak téged bűneidtől az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”. A II. Vatikáni zsinat előtt nem is állt többől a feloldozó imádság. Természetesen helyesebb, ha az atya a teljes feloldozó imát elmondja („Isten, a mi irgalmas Atyánk…”), de ha csak a záró mondatot mondja, a feloldozás úgy is teljesen érvényes. Némely esetben (pl. ha igen sok gyónó várakozik) indokolt is, hogy az atya csak a rövidebb feloldozó imát mondja.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
