Kezdőlap A lelkiatya válaszol Álom vagy valóság?

Álom vagy valóság?

A kép forrása: Pixabay.com

Kedves Lelkiatya! 19 éves lány vagyok, a barátom 21 éves. 4 éve vagyunk együtt és 2 éve megbeszéltük, hogy a második tisztaságot választjuk. Azért fordulok Önhöz, mert kíváncsi vagyok Ön mit gondol a következőről. A családommal és barátommal egy lakásban élünk, barátommal egy ágyban alszunk. Sajnos összeházasodni még nincs pénzünk. Az utóbbi időben kétszer előfordult, hogy éjszaka egyszer csak barátom elkezdett simogatni, csókolni engem. Olyan volt, mintha álmodtam volna. Elmondtam a barátomnak, aki szintén azt mondta, hogy olyan, mintha álmodta volna a történteket. Nekem most lesz bérmálkozásom, a barátom lesz a bérmaszülőm. Ő úgy gondolja, lehet, hogy a gonosz próbál minket megkísérteni. Tudjuk jól, hogy valószínűleg megoldást jelentene, ha külön aludnánk, amit meg is próbálunk.

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy szeretettel, hittel készülnek az esküvőjükre! Örülök, hogy szeretnék megélni a második tisztaságot. Nagy segítség lesz ez, amely az egész házaséletükre ki fog hatni. Teljesen más lesz az esküvő élménye, óriási bizalmi tőkét gyűjtenek össze azzal kapcsolatban, hogy a társamnak van gerince, nem pusztán az ösztönei irányítják, és így megbízhatok a hűségében továbbra is. Teljesen más lesz az udvarlásuk ideje, mert így szükségképp a kapcsolat, lelki, emberi, mélyebb szintjeit kell kiépíteniük, és erre szintén egy életen át tudnak majd támaszkodni.

Nem ritka dolog, hogy ami éjszaka, két félálom között történik, annak az emléke sokkal homályosabb, bizonytalanabb, mint egy nappal történt eseményé.

Fontos volna, ha tényleg szeretnék megőrizni, élni a második tisztaságot, akkor ne egy szobában aludjanak. Sőt, ha a külvilág felé is szeretnének a házasságra való helyes készület tanúi, jelei lenni, akkor ne is egy lakásban. Ez elsőre egy hideg zuhanyként fog hatni, fájdalmasnak tűnik, de egy-két hét után érezni fogják, hogy ez a helyes, felszabadító, helyzetüknek megfelelő kapcsolat.

A házasságkötés időpontját ne az anyagi helyzetüktől tegyék függővé. Ez annál sokkal fontosabb kérdés. A szerelem nem olyasmi, amit be lehetne tenni a hűtőszekrénybe, aztán három év múlva elővenni. Egy fiatalkori jóbarátom 19 évesen házasodott, amikor még tanult ő is és a felesége is, nem volt lakásuk, és egyből érkeztek a gyerekek (egymás után 5 gyermek). Mind a mai napig látszik, hogy ez volt életük egyik legjobb döntése. A szerelmük annyira beérett, hogy nem volt szabad tovább várni az esküvővel, az évekig tartó várakozás elronthatta volna a kapcsolatukat. Ha a kapcsolatuk beérett, a döntésük megszilárdult, az egymás iránti szeretetük és bizalmuk felépült és erős, akkor bátran kössenek házasságot. A lakás és egyéb kérdések majd lassanként megoldódnak.