Kedves Lelkiatya! A tisztítóhelyen lévő szeretteink milyen kapcsolatban vannak, lehetnek velünk és mi velük? Ismerősöm otthon tartja a férje hamvait, mert „vele akar lenni”. Egyházunk tanítása szerint mikor járhatnak közben értünk? Csak ha a mennybe jutottak? Terheli-e őket az, hogy mi hogyan élünk? (Bántja-e őket?) Olyan sok tévedéssel lehet találkozni.
Kedves Levélíró! Az élők és az elhunytak egyetlen nagy családnak, kegyelmi közösségnek tagjai. Ezt nevezzük a „szentek közösségének”, amelyet a hiszekegyben is megvallunk. Imádkozhatunk az elhunytakért, és az üdvözültek is imádkozhatnak értünk. Erről ír a Jelenések könyve, amikor elmondja, hogy egy angyal a szentek imádságait ajánlja fel (Jel 5,8), és erről ír a Makkabeusok könyve is, amikor jelzi, hogy az elhunyt Jeremiás próféta a mennyből sokat imádkozik a népért (2Makk 15,14).
A Makkabeusok könyve egy másik helyen hosszan ír az elhunytakért végzett ima és az értük felajánlott áldozat fontosságáról: „A harcok befejeztével Makkabeus Júdás, a választott nép bátor vezére, gyűjtést rendezett, és tizenkétezer ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe, hogy engesztelő áldozatot mutassanak be a megholtakért. Jól és hívő lélekkel gondolkodott a feltámadásról. Ha ugyanis nem hitte volna, hogy azok, akik elestek a harcban, egykor feltámadnak, fölöslegesnek és hiábavalónak tartotta volna, hogy a halottakért imádkozzék. Ő azonban fontolóra vette, milyen nagy jutalom vár azokra, akik vallásos lelkülettel pihentek el a halálban. Szent és üdvös dolog tehát imádkozni a halottakért, hogy feloldozást nyerjenek bűneiktől.” (2Makk 12, 43-46)
Az elhunytak kapcsolatban maradnak a földi világgal. Látják a hibáik, bűneik következményeit is a leszármazottaik életében, ez a fájdalom része a tisztulásuk szenvedéseinek (ahogyan ezt nagyszerűen kifejtette Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa az Eschatologie című könyvében).
Az elhunytak földi maradványait tisztelet illeti, ennek legmegfelelőbb helye a temető. Nem helyes otthon, egy polcon tartani egy urnát egy szeretett személy hamvaival. Fontos az elengedés is. Ahogyan a gyermeket el kell tudni engedni, amikor felnő, éppúgy a szeretett személyt is, amikor elindul a nagy útra, a Mennyei Atya országába, abba az országba, ahol „már nem nősülnek és nem mennek férjhez… hanem úgy élnek, mint Isten angyalai” (Lk 20,35-36).
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
