Kezdőlap A lelkiatya válaszol Bűn, ha nem tudom elfogadni az ökumenizmust?

Bűn, ha nem tudom elfogadni az ökumenizmust?

Kedves Lelkiatya! Ha valaki nem tudja elfogadni az ökumenizmust, és emiatt nem tudja elfogadni a II. Vatikáni Zsinatot, akkor ő hitehagyó?

Kedves Levélíró! Nagyon köszönöm, hogy szereti az Egyházunkat, hogy aggódik érte.

Az ökumené egyáltalán nem azt jelenti, hogy a hitünk egyes részeiről lemondjunk. A hitünk legfontosabb igazságait vallják a protestáns testvéreink is: a Szentháromság titka, a teremtés, a kinyilatkoztatás, a Szentírás sugalmazottsága, Krisztus istensége és megváltói műve, a Tízparancsolat, a szeretet parancsa, a keresztség, az örök élet.

Az ökumené során mi katolikusok is sokat tanulhattunk protestáns testvéreinktől. Így a Szentírás fontosságát minden hívő keresztény életében, a népnyelvű liturgiát, a világi hívek aktív szerepét az egyházban, a kegyelem elsődlegességét.

Bízunk abban, hogy protestáns testvéreink is fognak tanulni tőlünk, katolikusoktól. Elsősorban is az Eucharisztia titkát, amely Krisztus valóságos Teste és Vére, azután a Bűnbánat szentségét, a felbonthatatlan házasság szentségét, a szentek tisztelete és az elhunytakét végzett ima helyes voltát, az erényes élet fontosságát, amely minden hiteles, kegyelemben való életből szükségképpen fakad.

A kereszténység mostani válságát a nyugati kultúrkörben – ugyanis Afrikában, Ázsiában a kereszténység egyáltalán nincs válságban, hanem dinamikusan fejlődik – sokféle tényező okozza. Ezek között talán a legfontosabb a nyugati ember eltávolodása Istentől és az Ő törvényétől a felvilágosodás óta a félreértett szabadság nevében. A válság egy másik oka a nyugati kereszténység langyossága, bűnei: hitének és erkölcsi életének gyengülése.

Ne a II. Vatikáni zsinatot hibáztassa e miatt. Nem magában a zsinatban volt a hiba, hanem annak a téves megvalósításában, a zsinat félremagyarázásában, a zsinatra hivatkozó, de azzal ellentétes, liberális eszmék megjelenésében az egyház keretein belül is. Ezt a folyamatot felerősítették az 1968-as diáklázadások és az 1960-80 között végbement szexuális forradalom. Az egyház egyes képviselői nem a legmegfelelőbb válaszokat találták meg ezekre a kihívásokra, hanem igen gyakran a könnyebb utat választották.

Imádkozzon az egyház lelki megújulásáért, éljen szent és hiteles életet, hívjon meg erre a radikális Krisztus követésre minél többeket!