Kezdőlap A lelkiatya válaszol Csoda történt velem 2.

Csoda történt velem 2.

Csoda történt velem a lourdes-i barlangnál. Az egyik kardvirág kezdett egyre tüzesebb vörös színt adni, mintha belül, a virág belsejében neonfény lenne. Akkor döbbentem meg igazán, amikor az erős fény megszűnt. Megértettem, hogy Mária közbenjárására szabadultunk meg elnyomóinktól. (A levél a szovjet hadsereg kivonulása után nem sokkal íródott – a szerk.) Hangsúlyosan kellene erről beszélni, írni. Írtam megfelelő helyre, de azt hiszik, hogy valami megszállott lélek tudatlan fantáziája az egész. Önnél bizonyára megértésre találok.

Kedves Uram! Sokak bizalmas közléséből tudom, nagyon sok ember részesül abban a kegyelemben, hogy felejthetetlen vallásos élményben van része. Annyira döntő ez egy-egy ember lelki életében, hogy soha nem felejti el. Az emberek – én úgy látom – nem a hitvédelmi tankönyvek okfejtései nyomán hisznek, hanem valamilyen lelki élmény hatására. Ez a hirtelen megélt élmény természetesen később elmélyül. Négy kötet szól a 20. század konvertitáiról. Nagy részük pálfordulásukat ilyen eseménynek köszönhetik: Stein Edit egy éjjel elolvasta Nagy Szent Teréz életét; Carrelt Lourdes-ban egy leány gyógyulása rendítette meg; Gabriel Marcel egy levél hatására vallotta: „Egy olyan hívást éreztem, amely sokkal messzebbről jött, mint Mauriactól”; Cortonai Szent Margit szeretőjét találta halva; Assisi Szent Ferenc nem bírta nézni mások nyomorát és hallotta a szót a keresztről: „Építsd fel roskadozó Egyházamat”.

Ezek az élmények pótolhatatlanul fontosak egy-egy lélek történetében. Nagy és különleges ajándék, ami csak egyetlen személynek szól. Ön is így ír: „A bizalom késztet arra, hogy közöljem azt a csodát, amelynek kitüntetett részese lehettem. Az engem kitüntető valós jelenség éppen október 23-án történt velem. Félve írtam meg mindezt, nem tudom, hogy jót tettem-e, vagy sem.” Ha ön mindezt tudja biztosan, érzi, hogy ez történt, a Szűzanya különösen szereti önt, kötelessége is hinni, még nagyobb buzgósággal viszonozni. Mindez csodálatos ajándék, amely egy életen át boldogságot, vigasztalást ad. Boldog az az ember, kinek ilyen kitüntetésben van része.

Kedves Uram! Azért pedig ne haragudjék, hogy bizonyos papok nem foglalkoztak az ön látomásával. Ennek kettős oka van. Az egyik az, hogy a képzelődéstől a szándékos csalásig és megtévesztésig pontosan ezen a vonalon található a legtöbb lehetőség, és valóban megtörtént félrevezetés. Sok gonosz ember van, akik nevetve hiszékeny embertársaik hitét, jóindulatát ki szeretnék használni. Egy szóval sem írom le azt, hogy ön a többi embert ezzel a látomásával, meggyőződésével be akarja csapni, azt sem, hogy képzelődött. Amint írtam, boldog lehet azért, hogy ilyen kegyelemben részesült, köszönje meg az Úr Jézusnak, a Szűzanyának, de ne beszéljen, ne írjon róla. Ők ezt nem szeretik, kivéve a rendkívüli eseteket, mint Lourdes és Fatima. Gondolja csak el: hogyan tudná bebizonyítani, hogy az a kardvirág tündökölt? Egyedüli tanú ön, ez pedig kevés. Egy tanú nem tanú, mondta már a római jogrendszer. Az Egyház ezért hihetetlen hosszú vizsgálat, sok tanú bizonyságtétele, tárgyi bizonyítékok, megfelelő hosszú idő eltelte után meri, akkor is nagyon félve, kijelenteni, hogy ez vagy az a csoda megtörtént, vagy hogy itt és ott ezeknek és ezeknek Szűz Mária megjelent, és amit üzent, az valóság. Amikor mi már türelmetlenül mondjuk: „kérem, hogy lehet, hogy még most is kételkednek a papok, a hivatalos egyházi hatóságok”, akkor ők még mindig kiteszik a kérdőjelet. Szörnyű leégés lenne, ha utólag kiderülne, hogy egy nevetséges átejtésnek esett áldozatul Jézus Krisztus Egyháza.