Kötelező az EU-ban elismerni az egynemű házasságot?

Az utóbbi időszakban nagy felháborodást váltott ki a luxemburgi Európai Bíróság Coman-ügyben hozott, egynemű párokat érintő döntése.

A romániai hatóságok elutasították a tartózkodási engedély kérelmét egy homoszexuális amerikai állampolgárnak, aki külföldön házasságot kötött egy román férfival. A döntésüket azzal indokolták, hogy országuk nem ismeri el az egynemű házasságot. Romániában a 2011-ben elfogadott polgári törvénykönyv nem ismeri el a külföldön kötött házasságot és élettársi szerződést sem, függetlenül attól, hogy különböző- vagy azonos neműek között jöttek-e létre.

Az ország tavaly fogadta el azt az alkotmánymódosítást, amely egy férfi és egy nő önkéntes elhatározással létrehozott házasságként határozza meg a családot. Ezzel a döntéssel megakadályozták, hogy törvényt hozhassanak azonos neműek házasságáról. Az alkotmánymódosításért a „Koalíció a családért” nevű civil szervezet kezdett aláírásgyűjtésbe. A kezdeményezéshez akkor több keresztény egyház is csatlakozott.

A luxemburgi bíróság szerint a „házastárs” fogalmába beletartozik az azonos nemű társ is. Ezért a letelepedés megtagadása sérti az Európai Unió állampolgárainak és családtagjainak szabad lakhelyváltoztatáshoz való jogát.

Az eset kapcsán a szlovák püspöki konferencia levélben fordult a szlovák kormányhoz, hogy mozdítsa elő az európai törvények módosítását, annak érdekében, hogy a tagországoknak ne keljen elismerniük a külföldön kötött egynemű házasságokat. A püspökök szerint a vitatott döntés növeli a jogi és társadalmi zűrzavart a házasság fogalma körül. A társadalom alapja a férfi és nő között létrejött házasság. „Törvényeink eddig biztosították a gazdasági előnyöket az egy férfi és egy nő közötti házasság számára, amely a család alapsejtje és képes biztosítani az élet továbbadását. A homoszexuális együttélés házassággal egyenlővé tétele annyit jelent, hogy kötelezettségvállalás nélkül javakat és jogokat ismernek el számukra is. Továbbá ez megnyitja az utat más aberrációk és igazságtalanságok felé…”