Az észak-angliai Northumbria a skót határ közelében a középkorban önálló királyság volt. Fénykorát a nyolcadik és a kilencedik században élte. Kolostorai a tudományos élet központjainak számítottak, hatásuk egész Nyugat-Európára kisugárzott. Itt élt és alkotott a kiváló tudós és író, az angol történetírás atyjaként ismert Szent Béda is. A tizedik század közepén Northumbria elvesztette függetlenségét, és az egyesült Anglia egyik grófsága lett.
Thomas Percy Northumbria grófi nemzetségéből származott. 1528-ban látta meg a napvilágot Sir Thomas Percy és Eleanor Harbottle elsőszülött fiaként. Élete gyerekkorától a főnemesi családok rivalizálásának árnyában telt, ami a protestáns egyház megjelenése után gyakran vallásháború formáját öltötte. Az angliai egyházszakadás idején Northumbriában, ahogy egész Észak-Angliában is, még erősen élt a katolikus hagyomány, a Rómától független és a király hatalma alá rendelt új anglikán egyházat szinte egyetlen befolyásos ember sem támogatta. A katolikus hithez való hűségükért sokan az életüket is készek voltak feláldozni. 1537-ben Tamás apja is részt vett egy katolikus felkelésben, ezért hazaárulás vádjával elítélték és kivégezték. Sokan őt is vértanúként tisztelik. Tamás még csak kilencéves volt, amikor apját elvesztette. Öccse, Henry ötévesen maradt vele együtt árva. Apjuk halála után nem sokkal katolikus édesanyjuktól is elszakították a gyerekeket.
Később az 1553-ban trónra lépő katolikusbarát Tudor Mária rehabilitálta a Percy családot. Ismét viselhették a grófi címet, és visszakapták a családfő kivégzésével elvesztett jogaikat. Az időközben nagykorúvá vált Tamás pedig, mint Northumbria grófja, hűségesen szolgálta királynőjét. Úgy tűnt, életük végre rendeződik, és a sors kárpótolja őket a nehéz évekért. 1558-ban Tamás feleségül vette a Worcester grófok ősi nemzetségéből származó Anne Somersetet. Házasságukból öt gyermek született. Egyetlen fiuk születése után nem sokkal meghalt. Négy lányukat egyetértésben és szeretetben, katolikus hitben nevelték. A békés családi élet örömét azonban nem sokáig élvezhették.
Tudor Máriát a trónon az anglikánok pártján álló I. Erzsébet követte. Kezdetben Tamásnak vele is jó volt a kapcsolata. Katolikussága miatt azonban egyre több támadás érte Northumbria grófját. Tamás ekkor megpróbált visszavonulni, később mégis megvallotta hitét, végül nyíltan szembefordult Erzsébettel.
1568-ban a hazájából elüldözött Stuart Mária, skót királynő rokonánál, I. Erzsébetnél keresett menedéket. Mivel Erzsébetnek nem volt utódja, a volt skót királynő lehetséges utódjának számított. Máriát a katolikus hit védelmezőjének tartották, ezért az angol katolikusok már Erzsébet életében megpróbálták trónra juttatni. Amikor azonban a Máriát támogató észak-angliai nemesek összeesküvést szerveztek Erzsébet ellen, Northumbria grófja elbizonytalanodott. Végül úgy döntöttek, hogy a pápától kérnek tanácsot. Közben azonban a királynő értesült az esetről, és mielőtt V. Piusz válasza megérkezett volna, Tamást egy másik nemessel együtt a királynő elé idézték. Így a nemeseknek végül mégis maguknak kellett dönteniük. Rövid tanácskozás után elhatározták, hogy nyílt felkelést indítanak Erzsébet uralma ellen.
A felkelők seregeit a katolikus érzületű hívők mindenütt örömujjongással, szabadítókként köszöntötték. Az egyszerű népet uraik ugyan hittagadásra kényszerítették, de szívük mélyén szinte kivétel nélkül katolikusok maradtak. Most végre felcsillant a remény, hogy visszatérhetnek régi hitük gyakorlásához. A templomokban mindenütt hálaadó szentmiséket mutattak be, amelyeken tömegesen vettek részt a hívek.
Az öröm azonban nem tartott sokáig. A királynő csapatai rövid időn belül vérbe fojtották a felkelést. Százával akasztották fel a résztvevőket, a gazdagokra hatalmas sarcot vetettek ki. Tamás Skóciába menekült, ahol egy ideig sikerült elrejtőznie. Miután elárulták, a skót régens letartóztatta. Két és fél évet töltött börtönben, ami a lelki tisztulás időszaka lett számára. Ideje nagy részét az imádságnak, az elmélkedésnek és az írásnak szentelte. A börtönben írt imái szerzőjük mély lelkiségéről tanúskodnak.
Két és fél év után rövid időre felcsillant Tamás szabadulásának reménye. A skóciai börtönőr ugyanis hajlandónak mutatkozott, hogy tekintélyes összeg ellenében szökni engedi a foglyot. A gróf hitvese az egész országot beutazta, hogy összegyűjtse a szükséges összeget, de Erzsébet megelőzte. Kétezer font ellenében végül neki szolgáltatták ki a foglyot.
Angliában Tamás még megmenthette volna az életét. Ehhez azonban meg kellett volna tagadnia hitét. Ezt lelkiismerete nem engedte, így végül halálra ítélték. Kivégzése előtt csaknem az egész éjszakát imádságban töltötte. Másnap, 1572. augusztus 22-én, a kivégzésére összegyűlt tömeg előtt utoljára nyilvánosan megvallotta hitét. „Katolikusként halok meg, mert nem ismerhetem el Anglia új egyházát” – mondta.
Northumbria grófjának özvegye huszonnégy évvel később franciaországi száműzetésben halt meg. Legkisebb lányuk, aki apját soha nem látta, bencés kolostort alapított Brüsszelben. A közösség később, miután a katolikusok üldözése megszűnt, áttelepült a dél-angliai Haslemere-be.
Percy Tamást a Katolikus Egyház 1896-ban boldoggá avatta.
Koncz Éva
- Az aradi vértanúk utolsó szavai
- Minden gyermek üdvözül?
- Katolikus-református házasságban hogyan neveljük a gyermekeinket?
- A Vatikánban már készülnek a karácsonyra
- „Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket…”
- Boldog Giuseppe Puglisi (1937–1993)
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút