Ferenc pápa levele a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap tavaszi ülésére

A pápa Peter Turkson bíboros által közvetítette üzenetét a két nemzetközi pénzintézet tavaszi tanácskozására. Annak a reményének adott hangot, hogy a megbeszélések hozzájárulnak a „helyreállítás” modelljének kialakításához, amely új, befogadóbb és fenntarthatóbb megoldásokat talál a reálgazdaság támogatására, segítve az egyéneket és a közösségeket törekvéseik és az egyetemes közjó megvalósításában.

Ferenc pápa levelében a COVID-19 járvány okozta társadalmi, gazdasági, ökológiai és politikai válságból indult ki. Rámutatott, hogy a helyreállítás fogalma nem elégedhet meg azzal, hogy visszatérünk a gazdasági és társadalmi élet egyenlőtlen és fenntarthatatlan modelljéhez, ahol egy apró kisebbség birtokolja a világ népessége vagyonának felét. Felhívta a figyelmet, hogy sok testvérünk, aki peremre szorult, gyakorlatilag ki van rekesztve a pénzügyi világból. A járvány is emlékeztetett bennünket arra, hogy senki sem menekülhet meg egyedül.

A találkozás kultúrája

Ha egy jobb, emberségesebb és szolidárisabb világként akarunk kikerülni ebből a helyzetből, a társadalmi, politikai és gazdasági részvétel új és kreatív formáit kell kidolgozni, amelyek figyelembe veszik a szegények hangját, és bevonják őket a közös jövőnk építésébe (vö. Fratelli Tutti, 169.). A pénzügyi és gazdasági szakértők jól tudják, hogy az emberek összekapcsoltságából fakadó bizalom minden kapcsolat sarokköve, beleértve a pénzügyi kapcsolatokat is. Ezeket a kapcsolatokat csak a „találkozás kultúrájának” kifejlesztésével lehet felépíteni, amelyben minden hang meghallgatást nyer és mindenki boldogulhat, érintkezési pontokat találhat, hidakat építhet és hosszú távú inkluzív projekteket képzelhet el (vö. uo. 216.) – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Globális terv az átfogó emberi fejlődés előmozdítására

Míg számos ország saját helyreállítási terveket alkalmaz, továbbra is sürgős szükség van egy olyan globális tervre, amely egyrészt új intézményeket hoz létre vagy átalakít már meglevőket, kiváltképpen a globális kormányzás intézményei területén, másrészt pedig elősegíti a nemzetközi kapcsolatok új hálózatának kiépítését az átfogó emberi fejlődés előmozdítása érdekében minden nép számára. Ez azt jelenti, hogy a szegényebb és kevésbé fejlett nemzeteknek részvételt biztosítanak a döntéshozatalban, és megkönnyítik a nemzetközi piacra kijutásukat. A globális szolidaritás lelkülete megköveteli a legszegényebb nemzetek adósságterheinek jelentős csökkentését, amelyet a pandémia tovább súlyosbított. Manapság ennyi ország és közösség adósságterheinek enyhítése mélyen emberi gesztus, amely elősegíti az emberek fejlődését, az oltásokhoz való hozzáférést, az egészségügyet, az oktatást és a munkahelyeket.

Ökológiai adósság

A pápa levelében ezt követően felhívta a figyelmet az ökológiai adósságra, amely az északi és a déli félteke között áll fenn. Valójában adósok vagyunk magának a természetnek, valamint azoknak az embereknek és országoknak, akiket az emberi eredetű ökológiai pusztítás és a biológiai sokféleség csökkenése sújt. „Ebben a tekintetben úgy gondolom, hogy a nagy kreativitásáról ismert pénzügyi ágazat képes lesz arra, hogy hatékony mechanizmusokat fejlesszen ki ennek az ökológiai adósságnak a kiszámításához, hogy a fejlett országok fizethessék azt, nemcsak azáltal, hogy jelentősen korlátozzák a nem megújuló energiaforrásokat vagy támogatják a szegényebb országokat a fenntartható fejlődés politikáinak és programjainak megvalósításában, hanem az ehhez szükséges innováció költségeinek fedezésével is” (vö. Laudato Si ‘, 51–52).

A teljes cikk a Vatikáni Rádió oldalán olvasható

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút