A Lélek ott fúj, ahol akar

Tisztelt Lelkiatya! Nemrégiben, pünkösd lévén egy atya azt mondta, hogy idézzük fel a Szentlélek működését saját életünkben. De ne csak a múltbelieket, hanem a mindennapiakat, mostaniakat is. Én boldog lennék, ha egyetlen múltbelit is fel tudnék idézni, a mindennapiakról már nem is beszélek. Talán azt sem értem, mit kellene keresnem. Lehet, hogy az én életemben is van ilyen, de hogyan ismerhetem fel? Mit idézzek fel, mit kell keresnem? Vagy lehet, hogy hiába is keresek, úgysem találok semmi ilyesmit?

Kedves Levélíró! Isten (illetve a Szentlélek) sokféle módon van jelen az életünkben és a világban. Jelen van a természet szépségében. Sokszor elég ámulattal nézni a felhőket, a dombokat, és az ember megsejti, megérzi Isten jelenlétét. Isten szól a lelkiismeretünk hangjában. Jelen van a szeretet minden őszinte gesztusában. Sokszor a szenvedések idején érezzük a közelségét, ahogyan átsegít, fölemel, mellettünk áll. Bizonyára az Ön életében is voltak ilyen pillanatok.

A Szentlélek van jelen akkor is, ha a Szentírás szavait olvasva, vagy az igehirdetést hallgatva lángol a szívünk. A Szentlélek működik a szentségekben. Jézus mondta a tanítványainak: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, azok bocsánatot nyernek…” (Jn 20,22-23) A Szentlélek sugallatai a szívünk legmélyét mozgatják meg, töltik el örömmel, ugyanakkor a lényünk felszínes, bűntől sebzett rétege tiltakozik a Lélek indításai ellen. A Szentlélek egyes esetekben különleges ajándékokat, karizmákat is ad, mint a gyógyulás, vagy a prófécia adománya.

Keresse meg az életében, mikor élte át Isten közelségét, jelenlétét! Adjon hálát ezekért a pillanatokért! Kérdezze meg önmagától, hogy tudott-e ezekhez a pillanatokhoz méltóan élni? Vagy engedte, hogy ezek elhalványodjanak, elerőtlenedjenek? „A szél (a Lélek) ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindazokkal is, akik a Lélekből születtek.” (Jn 3,8)