Csúnyán összevesztem apámmal

Válaszom két részre oszlik: mit kell tennie magának, azután édesapjának (nem a faternak!). Elsősorban el kell jutnia arra a fel- és beismerésre, minden gőgöt, büszkeséget levetve: aljas gazember vagyok. Egy senkiházi, részeges, hálátlan, aki sem szüleitől, sem Istentől semmi jót nem érdemel, semmit sem követelhet. Amikor idáig eljutott, akkor összetört szívvel bocsánatot kell kérnie apjától, mint a tékozló fiú tette az evangéliumban. Persze, nem önző szándékkal, hogy újból tető legyen a feje felett, hogy legyen mit ennie, s hogy újból kihasználhassa az öreget, hanem azért, mert gonoszat cselekedett, vétkezett Isten és ember ellen. Nem tudhatja, hogy ő hogyan fog viselkedni, hiszen, ha az igazságosságot nézi, akkor szóba sem áll magával. De meg kell követnie, ha kell, többször.

Gondolja meg azt is, hogy nemcsak édesapját, hanem a szent, hatalmas Istent is súlyosan megbántotta, aki azt parancsalja: apádat és anyádat tiszteld. Ők számunkra Isten szeretetének, gondviselésének eszközei, ezért az Úristen elé is kell állnia, ha igazán rendbe szeretné hozni szerencsétlen életét. Számolnia kell azzal, hogy Isten maga a szentség, a mindent felemésztő tűz ég benne a bűn ellen. Ha nem tér meg, akkor Isten büntető keze elpusztítja. Ugyanakkor a Jóistenben lobog a minden bűnt elégető szeretet a megtérő, a bűnbánó iránt. Jobban örül egy ilyennek, mint ezer igaznak, akinek nincs szüksége bűnbánatra. Felemeli, megtisztítja, újból gyermekévé fogadja. Nem tudom, melyiket választja. Feltétlenül meg kell változnia, legyen vége az ivásnak, a káromkodásnak, a veszekedésnek. Amikor idáig eljutott, meg kell gyónnia. Ez nem nehéz, hiszen az ember szinte ellenállhatatlan sürgetést érez bűnei bevallására, így a nyomásuk alól felszabadul. Hát még ha hallja a paptól: feloldozlak téged bűneidtől. Ekkor mintegy feltámad lelkileg, Isten megváltoztatja a szívét. Erőt is kap, hogy ezentúl Isten akarata szerint éljen. Csodálatos béke száll lelkébe.

Édesapjának hogyan kell vagy kellene viselkednie? Aki igazi keresztény, kész a kiengesztelődésre. Ennek a hajlandóságnak már akkor is meg kell lenni abban, aki igazán szereti az Úr Jézust, mielőtt az ellenfél vagy ellenség a megbocsátás vagy kibékülés legkisebb jelét is adta volna. Ez a megbocsátás a gonosz világban az életben maradás eszköze. Aki nem bocsát meg felebarátjának, bebörtönzi magát sötét múltjába, a harag, a bosszúállás foglya lesz. Ezek a sötét érzések megmérgezik életét, szinte megölik minden egyes napját.

Két okom is van arra, hogy azt mondjam: édesapja megbocsát mindent, ha maga megteszi azt, amit javasoltam. Azért vagyok biztos benne, mert az édesapja. Neki nagyon fájt az a gonoszság, amit a fiától kapott, de ugyanakkor talán még jobban elkeseríti, hogy jogos haragjában elzavarta otthonról. Alig várja, hogy fia rányissa az ajtót, és megtegye az első lépést feléje. Az édesapai szív ilyen: látszólag kemény, de tiszta szeretet van benne. Az is reménnyel töltheti el, hogy édesapja templomba jár, sőt, szentáldozáshoz is járul, így biztosan alig várja haza a fiát, és kész arra, hogy megbocsásson.