Elegendő, ha ima közben megvallom bűneimet?

Tisztelt Lelkiatya! Katolikusnak vagyok keresztelve, és katolikus misére járok, ezáltal annak is vallom magam. Viszont gyónni nem szoktam, mivel ez esetben talán jobban tudok azonosulni a református tanítással, miszerint nem szükséges közvetítő a bűneim megbánásához, illetve megbocsájtásához. Elegendő-e, ha én megvallom a bűneimet Isten előtt ima közben?

Kedves Levélíró! Jézus azt mondta az apostolainak: „Akinek ti megbocsátjátok a bűneit, az bocsánatot nyer, akinek megtartjátok, az bűnben marad” (János evangéliuma 20,23). A gyónás nem a katolikusok találmánya, hanem Jézusé. Luther maga is gyónt egészen élete végéig.

A gyónás nem könnyű, de hatalmas, felszabadító, megtisztító erővel rendelkező szentség. Azt éli át a gyónó, hogy Isten szeret engem így, ahogyan vagyok, a gyöngeségeimmel együtt. Megtisztít és felemel.

Az ember minden dolgot közvetítve kap. Közvetítve kapjuk a beszédet. Ha egyedül nőnénk fel egy dzsungelben, nem tudnánk beszélni. A szüleink, az emberiség közvetíti számunkra a beszéd képességét. Ugyanígy van ez a tudással, a kultúrával. És ugyanígy van a hittel, a kegyelemmel is.

Isten beletestesült a történelembe. 2000 év óta jelen van az egyházán keresztül, ahogyan ígérte: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg” (Lk 10,16). Ezt a közvetítést nem a katolikusok találták ki, hanem az Isten. Ő akart ilyen módon, az egyházán keresztül közöttünk maradni és cselekedni.

Javaslom, hogy menjen bátran újra gyónni, és meg fogja tapasztalni ennek a szentségnek a hatalmas erejét, ajándékát.