Elhunyt a magyar katolikus sajtó kiemelkedő személyisége, Kipke Tamás szerkesztő, újságíró, író. 2011-től nyugdíjba vonulásáig lapunk, a Keresztény Élet munkatársa, előtte csaknem negyven évig az Új Ember hetilap szerkesztője, főszerkesztő-helytettese volt. Március 29-én hívta magához Teremtője. 71 éves volt.
Tamást – még középiskolás, főiskolás koromban – írásain keresztül ismerhettem meg. Az Új Ember a rendszerváltást megelőző időszakban egyfajta oázist jelentett a hitüket gyakorló katolikusoknak. Aztán 1989 nyarán elindult az Új Misszió című havilapunk, 1993-ban pedig a Keresztény Élet hetilap, s a különböző újságírói összejöveteleken időről időre személyesen is találkozhattunk. Többször beszélgettünk egyházi és más témákban, s ő, mint a „konkurens” hetilap vezető munkatársa is elsősorban keresztény ember volt: segítőkész és jóakaratú.
2011-től nyugdíjba vonulásáig a Keresztény Élet munkatársa lett. Ajándéknak tekintem ezt a pár évet, amikor együtt dolgozhattunk: nemcsak szakmailag tanultam tőle, hanem baráti hangú beszélgetések során részt kaptam abból a mély tudásból, széles körű tájékozottságból és katolikus életszemléletből, amely őt jellemezte. Élete része volt a magyar katolikus egyház történelmének.
Amikor már közeledni látszott nyugdíjba vonulásának ideje, próbáltam megnyerni, hogy továbbra is dolgozzon nálunk. „Kicsit elfáradtam már, és szeretnék jobban elmélyülni a még rám váró írói feladatokban. És persze a családdal is többet lenni.” – válaszolta. Ehhez pedig a szerkesztői munkát általában jellemző nyüzsgés, nem biztos, hogy jó alapot ad. Jegyzetei által viszont olvasóink továbbra is találkozhattak vele lapunk hasábjain, csakúgy, mint a Magyar Katolikus Rádió hallgatói is. Bölcs iróniájával, finom kritikájával igyekezett a világot jobbá tenni.
Úgy tudom, életében csak két munkahelye volt: a két katolikus hetilap. Ízig-vérig katolikus újságíró, szerkesztő volt.
A Jóisten adjon neki örök boldogságot az Ő országában!
Kipke Tamás életútja
Kipke Tamás 1952. április 6-án született Székesfehérváron. 1953-ban családja Esztergomba költözött. Az esztergomi Ferences Gimnáziumban érettségizett 1970-ben. 1970–1972 között az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola hallgatója volt. 1973–2011 között az Új Ember katolikus hetilapnál dolgozott újságíróként, majd 1990-től főszerkesztő-helyettesként, 2010-től szerkesztőségi tagként. 1976–1977 között elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskolát. 1977–1983 között ELTE BTK magyar-népművelés szakán folytatta tanulmányait. 1991-től a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének alelnöke volt. 2004-től a Magyar Katolikus Rádión saját jegyzetműsora volt. 2006–2009 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Főiskolai Kar óraadó tanára volt. 2011-től a Keresztény Élet szerkesztője volt.
A Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének egyik alapítója, 1991-től pedig elnökségi tagja. Írói tevékenysége mellett a Kistemplomos Lovagok Együttes tagja volt.
1985-ben házasságot kötött Csáki Ágnessel. Három gyermekük született: Ágnes (1986), Ambrus (1987) és Karolina (1991).
Írói, szerkesztői munkájának elismeréseként több rangos díjban részesült: Gyulai Pál-díj, Táncsics Mihály-díj (1996), Mikszáth Kálmán-díj (2011), Mindszenty-emlékérem (2017), A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2020).
(Wikipédia alapján)