Az az én nagy gondom, hogy szeretném rendben tartani a lelkemet, de képtelen vagyok rá. Ugyanis nem lehet hazugság nélkül élni. Lehetetlent kíván az Isten, amikor az a parancs, hogy meg kell mondani az igazat. A szomszéd állandóan faggat, hogy mennyi pénzem van a takarékban. Állandóan kölcsön kér. Mit tegyek?
Valóban, szavamnak súlya, hitele legyen, az embereket ne vezessem félre. Enélkül nincs közösségi élet. Hazugság és a krisztusi élet nem fér össze, de mindenkinek van egy sor titka, amit mások nem tudhatnak meg, mert abból nagy kár származna. Viszont ostromolják az embert, mint egy várat, mert pontosan ezt szeretnék tudni. Mit tegyünk?
Egyszerűbb esetben segít a hallgatás, máskor nyíltan meg kell mondani, hogy nem adhatok választ. De akad nagyon sok eset, amikor ha nemet mondok, abból már kiderül, amit nem szabad megtudniuk. Azonkívül ezer kényes ügy van, amit olyan nehéz megválaszolni. Ekkor lép életbe a mentsvár, amellyel nagyon óvatosan kell bánni, de ugyanakkor az okos keresztény ember menedéke. Latinul restrictio mentalis a neve, magyarul úgy mondhatnánk, hogy mellébeszélés, kétértelmű kifejezés bevetése. A másik nem tudja meg belőle a színtiszta igazságot, hanem valami mást ért. Igaz, hogy én azt is akarom, hogy ne értsen világosan. Nagy művészet ez! Azzal szemben nem szabad használni, akinek joga van megtudni az igazságot: a szülő kérdezi a gyerektől, hogy hol csavargott? Nem lehet rendszert sem csinálni belőle, de nagyszerű vészfék nehéz helyzetekben. Az Úr Jézus is élt ezzel a lehetőséggel. Kereken kijelentette, hogy Ő sem tudja a világ végének idejét (Mk 13,32). Ennek az értelme, hogy nem mondhatja meg. Máskor biztatják, hogy menjen fel Jeruzsálembe az ünnepekre, lépjen a világ színe elé. „Én nem megyek fel. Azután őmaga is felment” (Jn 7,8). Ez azt jelentette, hogy ez az ünnep még nem az ő felmenetelének ideje. Jézus mellébeszélt.
Híres Szent Atanáz esete. Halálra keresték. Amikor rátaláltak, nem ismerték fel és megkérdezték tőle: Hol van Atanáz? Ekkor azt felelte: Nincs messze, csak keressétek.
Härin hozza a példákat: Hivatalnokot kérdeznek olyan ügyben, ami titok. Válasz: Erről semmit sem tudok (magunkban hozzáértendő: mások részére). Hűtlen házaspárnak titkolni kell bűnét, a faggatásra a válasz: Hogy kérdezhetsz ilyet tőlem!
Noldin igazán szigorú, mégis azt írja, hogyha valaki kölcsönt kér, de azt a pénzt nehéz előteremteni, vagy bizonytalan, hogy megkapjuk, bűn nélkül lehet mondani, hogy nincs (ti. arra, hogy kidobjam az ablakon, vagy a kocsmába vidd).
Nehéz a helyzet a súlyos, gyógyíthatatlan beteggel, akinek legtöbbször nem lehet megmondani az igazságot. Mivel mindig van bizonyos gyógyulási esély és van mennyország, nyugodtan mondhatjuk: Jó az Isten! Minden jóra fordul!
Hátgerincműtétemmel kapcsolatban nekem is mondták a kórházban: Tisztelendő úr, idővel fájdalommentes lesz! Akkor el is hittem. Ma már tudom, hogy mikor. De igaz ez a mondat így is, úgy is.
Ami önt illeti, én visszakérdezném: Neked mennyi van a takarékban? Biztos nem mondja meg. Akkor én sem. De azt megmondhatom, hogy most nincs pénzem, hogy kölcsön adjak. Lehet hazugság nélkül élni, csak észnél kell lenni!
*
A hazugság természetéből adódóan elítélendő. Nem más, mint a beszéd megszentségtelenítése, melynek pedig feladata lenne, hogy a megismert igazságot másokkal közölje. Az a megfontolt szándék, amely az igazsággal ellentétesen beszél, hogy a másikat megtévessze, az igazság és a szeretet elleni mulasztás. A bűnösség még nagyobb, ha a megtévesztési szándék végzetes következményekkel járhat.
(KEK 2485)