Kedves Lelkiatya! Fél évig munkanélküli voltam. Most, hogy egy hónapja újra lett állásom, nem érzem azt, hogy igazán boldog lennék. Pedig igazan nincs okom csüggedni, 28 éves vagyok. Azelőtt négy évig egy idősek otthonában dolgoztam, jó környezet volt, jó munkatársakkal: boldog voltam ott. Párom akkor nem volt, így a szüleimmel éltem. Most messzebb költöztem tőlük és a volt munkahelytől, párom is lett, aki másfél éve már a vőlegényem. Mindezek ellenére nem érzem az igazi boldogságot. Két hete nem voltam szentmisén, amit nagyon bánok. Szoktam imádkozni, de úgy érzem, nem olyan, mint régebben. Vajon velem van a baj? Mit tegyek, hogy jobban érezzem magam?
Kedves Levélíró! Örülök, hogy van munkahelye, van vőlegénye, imádkozik, keresi Istent, keresi a hiteles, boldog emberi élet útját.
Nehéz kérdést tett fel. Ez a földi élet nem a beteljesedés, hanem annak az ideje, hogy megtanuljunk szeretni, megtanuljuk odaadni, ajándékká tenni az életünket, és így majd Isten örök szeretetének hatalmas szimfóniájába beléphessünk. A földi életben minden véges, sebzett, töredékes. Ne akarja a vőlegényéből sem kipréselni a maga teljes boldogítását. Erre ő nem képes, mert véges ember. Fogadja tőle jó szívvel, örömmel azt, amit ő adni tud, és adja jó szívvel mindazt, amit Ön adni tud neki. Igyekezzen a munkahelyén is adni, szolgálni, szebbé tenni mindazok életét, akikkel találkozik.
Minden reggel nézzen fel az égre, és köszönje meg Istennek a gyönyörű világot, amit alkotott, köszönje meg az életét, a Krisztus által kapott megváltást, Isten felfoghatatlanul nagy szeretetét. Minden reggel vegye a vállára jó szívvel, zúgolódás nélkül annak a napnak a keresztjeit, a terhét. Imádkozzon, menjen rendszeresen gyónni, menjen a Szentmisére, olvassa a Bibliát és más jó könyveket, igyekezzen hónapról-hónapra segíteni egy-egy szegénynek, rászorulónak!
A boldogság útja a szeretet útja. Nem mindig kényelmes és könnyű. Lépjen rá minden nap erre az útra!
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
