Kereszt a kisgyerekre

Nem tudom, ki kezdte el ezt a gyönyörű szép szokást, de biztos, hogy futótűzként terjedt mind a papok, mind a hívek között. Mindenesetre, aki kitalálta, nagyon szép, üdvös dolgot fedezett fel.

Mi benne a hasznos, üdvös? Ha az édesanya kisgyerekeivel jön a templomba, gondot jelent, hogy mit tegyen velük, ha kimegy szentáldozásra? Kire bízza, vagy hagyja ott őket a sok hívő között? Nincs más mód, mint magával vinni a kicsiket az oltárhoz. Tehát ott állnak ők is, akik még nem voltak elsőáldozók, s csak nézik, hogy édesanya kap „valamit” a kezébe vagy a nyelvére. Ők pedig semmit. Sőt az édes utána nem is szól hozzájuk, hiszen magába mélyedve imádkozik.

Mit kaphat a kisgyerek? Olyan magától értetődő, hogy egy paptól áldást, kereszt formájában, ragyogó homlokára. Olyan boldog a gyerek, amikor ott az oltár előtt a pap bácsi tudomást vesz róla. Ő is létezik, ő is valaki.

Ehhez a gyönyörű szertartáshoz hozzátartozik ám még valami, ami nagyon fontos. Ez pedig az, hogy az édesanya avagy édesapa maga elé állítja és megfogja mindkét kis vállát. Én nem vagyok árva: vannak szüleim, akik gondoskodnak rólam. Megvédenek, megóvnak, én meg szeretem őket, ők tanítanak mindenre! Ők hoznak el a templomba is! Olyan szép ez a jelenet: a gyerek előtt Jézuskával kezében a pap bácsi, háta mögött szülei! Hátha még a pap bácsi szól is pár kedves szót!

De maradt egy gond, amit meg kellett oldani: honnan tudja az áldoztató, hogy az a gyerek volt elsőáldozó vagy sem. Növése, kinézése úgy meg tudja zavarni a tapasztalt felnőttet is. Nem tudom ki, de nagyon okos volt, akinél megszületett a megoldás: aki nem volt elsőáldozó, aki nem Jézuskát kéri, hanem keresztet a homlokára, kis mutatóujját tartsa a szája elé. Így egy tekintettel a tisztelendő bácsi mindent tud. Hát kell ennél szebbet, okosabbat kitalálni?

Hogy mi lehetett az oka, amiért legutóbb a pap bácsi félretolva, kislányának homlokára nem rajzolt keresztet?

Még II. János Pál pápa alatt megjelent egy instructio: Redemptionis Sacramentum címmel. Ebben a szentmisével kapcsolatos téves szokásokra figyelmeztették az Egyház papjait. Ebben a 96. pont így olvasható: „El kell vetni azt a szokást, hogy mise előtt vagy mise alatt nem konszekrált (átváltoztatott) ostyákat vagy más ehető vagy nem ehető dolgokat áldozás módjára kiosszanak. Ez magával hozza azt a veszélyt, hogy a krisztushívők tévedésbe essenek az Egyház tanításáról az Eucharisztiát (Oltáriszentséget) illetően.”

Nem tudom hogyan, de ezt a pápai instrukciót kezdték félremagyarázni. Pedig egy kis kereszt a még nem elsőáldozáshoz járult gyerek homlokára nem egyenlő a nem átváltoztatott ostyával, ehető vagy nem ehető dolgokkal, hiszen a szájába semmit nem kap.