Az öregség állapota sok nehézséget hordoz magában, de rajtunk is múlik, hogyan töltjük életünknek ezt a szakaszát. Ehhez nyújt segítséget ez a szép ima.
Uram, Te is tudod – sőt jobban, mint én –, hogy mindennap öregszem. Ments meg attól a rettenetes szokástól, hogy mindennel és mindenkivel kapcsolatban elmondjam a véleményem.
Szabadíts meg attól a törekvéstől, hogy elrendezzem mások ügyeit. Tégy meggondolttá és szolgálatkésszé, segíts, hogy ne legyek mogorva és akaratos.
Néha nagyon sajnálom, hogy nem tudom fölhasználni páratlan tapasztalataimat, de tudod, Uram, szeretném, ha maradna néhány barátom. Add, hogy ne vesszek el történeteim ezernyi részletében. Adj szárnyakat, hogy azonnal a lényegre térhessek.
Zárd be ajkamat, ha bajaimról és fájdalmaimról kezdek beszélni. Ilyen egyre több van, és nagyon szívesen elsorolom ezeket.
Azt nem merem kérni, hogy adj jobb emlékezőtehetséget, de azt igen, hogy tanuljak a csodálatos leckéből, ha mások pontosabban emlékeznek valamire, és én bizony tévedek.
Nem törekszem arra, hogy szent legyek. Néha olyan nehéz elviselni a szenteket, de tudom, hogy egy keserű öregasszony az ördög remekműve. Segíts abban, hogy örüljek az életnek, hiszen annyi vidám és szórakoztató dolog van a világon, ott is, ahol egyáltalán nem számítunk rá. Add, hogy képes legyek meglátni a jót és fölismerjem másokban a tehetséget, noha nem is gyanítottam meglétét.
Végezetül add kegyelmedet, hogy ki tudjam mondani: Ámen.
(Egy XVII. században élt idős francia szerzetesnő imája)