Keresztény életünk forrása

Az egész keresztény élet forrása és csúcsa, tetőpontja az Eucharisztia áldozata, a szentmise (II. Vatikáni Zsinat). Ebből következik, hogy az Oltáriszentség évének a szentmiseáldozaton részt vevő hívek szaporodását, az azon való minél buzgóbb részvételt kellene eredményezni.

Először is elsorolom, mit tesz az Egyház, hogy vonzza híveit a templomba, azután pedig azt, hogy mit kellene tennie ott egy igazi hívőnek. Persze csak dióhéjban írhatom le, bár könyvekre való anyag lenne.

Tiszta, meleg, kellően kivilágított a templom, a padokon takaróval, hogy ne fázzon a kedves hívő. Mindenütt szépség: gyönyörű oltárok, terítők, keresztek, képek. Mintha az ember magába a mennyországba lépne be. Nem is beszélve a hangokról. Ha megszólal az orgona a művész ujjai alatt, micsoda élmény! Hát még ha énekkar is van, melynek tagjai előadják a legszebb egyházi műveket! S ha az egész templomi „nép” szívvel-lélekkel énekel… A felolvasók középen olvassák fel a legszebb bibliai részeket. A miséző papból, annak minden mozdulatából, szavából árad a jóság. Szentbeszéde fény és öröm. Fény az értelemnek, öröm a szívnek. Erőforrásunk az Oltáriszentség.

Természetesen kifogástalan a hangosítás, még leghátul is érteni lehet mindent. Ha ráadásul sok a fegyelmezett, jól szereplő ministráns, köztük saját gyermeke, unokája, ha tele a templom azokkal, akik összetartoznak, szeretik egymást! Ugye milyen szép?

A híveknek családostul kell jönni. Mert az apa is Isten gyermeke. Hozni kell a kicsiket is, hiszen egy jó papot, vagy alázatos hívőt nem zavarhat, nem téríthet el figyelme tárgyától egy-egy kérdező, vagy kedvesen szóló gyermekhang. A szülőnek persze fel kell ismernie a határt, s adott esetben jobb, ha kicsit sétál gyermekével a templom körül, vagy hátul megáll.

Idejében kell elindulni! Az Operából kizárják azt, aki késik! Imakönyv a kézben, zsebben az adomány, amit a templomra szánnak. A gyereknél is, hiszen meg kell szoknia. Nem hátra megyünk, hanem előre! Térdhajtás „jár” az Úr Jézusnak (addig, amíg hajlik az ember térde). Figyelni! Feltétlenül haza kell vinni legalább egy gondolatot! És áldozni, ha megvannak hozzá a feltételek!

Valóban itt érünk fel életünk csúcsára, innen merítjük az erőt!

*

A Kálvária áldozata volt a világ legnagyobb és legszentebb eseménye. A szentmiseáldozat is végtelenül szent, hiszen a Kálvária áldozatának vérontás nélkül történő megjelenítése.

A keresztáldozat megszerzett minden kegyelmet. A szentmiseáldozat kiosztja és mindenkire kiárasztja a megváltás szerezte kegyelmeket. Nagypénteken nem lehettünk ott mindnyájan, a kereszt áldásaiból nem meríthettünk egyenként, azért Jézus maga jön el hozzánk, oltárainkon kitárja felénk áldó karját, megnyitja jóságos szívét, úgy kínálja a kereszt drága kegyelmeit.

A szentmise a leghathatósabb engesztelés. Hathatósabb minden böjtölésnél és fárasztó zarándoklásnál, mert itt maga Jézus segít törleszteni; minden szentmisében vérét hullatja lelkünkre.

Ennek a Szent Vérnek engesztelő ereje a tisztítóhelyre is elhat, és megszabadítja a szenvedő lelkeket. Szegény, tehetetlen lelkek úgy szomjazzák a szentmise üdítő harmatát.

A szentmise minden jónak a forrása. A leghathatósabb és a legbőségesebb forrás. Itt nem gyarló emberi imádság száll föl az egek Urához, hanem Isten egyszülött Fia jár közben.

(Boldog Scheffler János püspök)