Miért fordítják kelet felé a halottak arcát?

Tisztelt Lelkiatya! Kérdésem a temetéssel, pontosabban a koporsó sírba való elhelyezésével kapcsolatos. Édesanyámat temettem nemrég. A sírba úgy lett elhelyezve, hogy a feje a fejfánál van, viszont így nyugat felé néz, nem kelet felé, mivel a síron a fejfa az ellenkező oldalon van. Eléggé bosszant a dolog, mivel édesanyám még halála előtt úgy mondta nekem, hogy kelet felé legyen fordítva. Van ennek valami jelentősége, hogy kelet felé legyen az arca a halottnak?

Kedves Levélíró! Mindenekelőtt szeretném kifejezni az együttérzésemet Édesanyja halála miatt. Isten nyugosztalja őt, adja meg neki az örök boldogságot! Mindig úgy gondoljon az Édesanyjára, mint aki él, az Úristennél van, és boldog.

Sokfelé elterjedt az a temetkezési szokás, hogy a halottat olyan módon helyezik a sírba, hogy az arca kelet felé nézzen. Ez megtalálható sok népnél már a kereszténység előtti időben. Számukra ez a szokás arra utalt, hogy a halott a Nap felé, a napfelkelte irányába tekint, amit az élet forrásának tekintettek. A kereszténység sok helyen átvette ezt a szokást. A keresztények számára a Nap Krisztusra utalt, aki a világ világossága, aki legyőzte a halál sötétségét. A napfelkelte így Krisztus feltámadásának szimbóluma is lett. Ezért sok templomot is olyan módon építettek, hogy az oltár kelet felé nézzen, és így a nép is kelet felé nézve imádkozzon.

Ez a szokás azonban egyáltalán nem volt általános. Például a Jeruzsálemi templom, ahová maga Krisztus is annyiszor elment, olyan módon volt megépítve, hogy a szentélye a nyugati oldalon volt. Ugyanígy a Szent Sír Bazilika, vagy a nagy római bazilikák mind nyugat felé néznek. Igen gyakran a helyi viszonyok, a utca vagy a tér formája behatárolták a keletelés lehetőségét.

Nem a sír, vagy a templom Nap felé mutató iránya a legfontosabb. Ha valakinek gyűlölettel, haraggal, keserűséggel volt teli az élete, akkor hiába fordítják a holtteste arcát kelet felé. Ha pedig valakinek a szíve tele volt jósággal, hittel, szeretettel, akkor akár milyen módon temetik el, vagy ha a teste a tengerbe vész, vagy elég, valójában akkor is Krisztusra, a világ Világosságára tekint és őhozzá jut el az elhunyt. Nem a test, hanem a lélek irány a fontos, egy emberi élet iránya. Magának Jézusnak sem tudták keletelni a temetésekor a testét, mert a sziklába vájt sír már készen volt.

Ha egy kicsit tágabban nézi a sírok irányait, akkor mindjárt kiderül, hogy ez mennyire lényegtelen és viszonylagos. A tejútrendszerben a mi naprendszerünk folyamatosan változtatja a helyzetét, a mi galaxisunk is folyamatosan mozog az univerzumban. Meglehetősen relatív az, hogy mit tekintünk keleti iránynak.

Kedves levélíró! Adjon hálát azért, hogy édesanyjának szíve, élete Krisztus felé, a világ világossága felé tartott, Őt kereste, Őbenne, az Ő szeretetében élt. Minden nap adjon hálát az Édesanyjáért, és kérje számára az örök világosságot.