Miért nem házasodnak a fiatalok?

Tisztelt Lelkiatya! Van néhány unokaöcsém (25-28-38 évesek), barátnők vannak, kinek hosszabb, kinek rövidebb ideje. Vannak harminc közeli kolléganőim. Amikor megkérdezem őket, mikor lesz az esküvő, határozott fejcsóválás a válasz. Minek? És jönnek a kifogások: ez csak egy papír, nem akarnak elválni, mint a szüleik, majd ha meglesz a ház, az autó és a karrier is sínen van… Ezek a fiatalok rettegnek, félnek, szoronganak. De mi lesz itt száz év múlva, ha marad ez az attitűd?

Kedves Levélíró! Sajnos nagyon is aktuális a kérdés: mi lesz itt száz év múlva? Ha ez a fajta mentalitás marad meg a fiatalokban, akkor nincs jövője Európának, a nyugati kultúránknak. Akkor elsüllyed a történelem süllyesztőjében, mint már annyi valaha nagyhírű nép és kultúra.
Ha csak egy papír, ha semmit sem számít, akkor miért nem írják alá? Lehet, hogy mégis számít? Hogy mégsem csak egy papír? A házasság egy nagy, totális önátadás. Feltételek nélkül, végérvényesen odaajándékozza magát az ember, és átéli, hogy a társa is feltételek nélkül, totálisan odaadta magát nekem. Odaadta a múltját, és a jövőjét, az egész életét. Gyönyörű, megrendítő dolog ezt a csodát átélni, megkapni, ebben valakit részesíteni. Aki nem házasodik meg, ezt a csodát soha nem élheti át. Csak azt a fázist élheti át, hogy velem, van, amíg neki ez megéri, amíg van kedve hozzá, amíg jó vagyok nála. Utána talán ejteni fog.
Mennyire fontos lenne a fiatalokat hozzásegíteni ahhoz, hogy megtegyék a szeretet nagy halálugrását, a teljes odaadás vakmerő, de végtelenül boldogító lépését.