Nem tudok megbocsátani

Előre megmondom önnek, hogy nem talál olyan papot, aki ilyen lelkiállapotban feloldozza!

Meg kell értenie, hogy az Úr Jézus legfőbb parancsa a szeretet, ami nem azt jelenti, hogy puszilgatjuk azokat, akik velünk szemben is nyájasak. Ez egy rettentő kemény parancs: szeretni kell még az ellenséget is. Az Úr Jézus mindezt nem szórakozásból mondta, csak úgy kedvesen ajánlgatva, hanem szigorú parancsként hirdette ki az Evangélium rendíthetetlen új törvényét. Ezért aki felebarátját bármi oknál fogva gyűlöli, utálja, bosszút forral ellene, annak Jézus nem bocsát meg és nem engedi az oltár elé szentáldozáshoz.

Ott van a legszentebb imádságunkban: „Bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12). Szintén a mi Urunk mondta: „Ha ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, azután térj vissza, s ajánld fel ajándékodat” (Mt 5,23). Ugyancsak megtalálhatja a Szentírásban: „Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet” (1Jn 3,15). Tetszik látni: itt nem egy pap bogaráról van szó, hanem a kereszténység lényegéről: aki nem szeret, hanem gyűlöl és bosszút akar állni, annak nincs helye az Isten országában, nem kaphat feloldozást, akármennyit jár templomba, akármennyit imákozik is. Az egész lelkiéletnek az alapja a szeretet és a megbocsátás. Ezt nem lehet elkerülni és kibeszélni. Ennek a megbocsátó szeretetnek az őspéldája a mi Urunk, Jézus Krisztus: „Isten azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5,8). ĺgy lettünk ellenségből Isten gyermekei. Azóta nekünk is az a feladatunk, hogy ellenségünk barátunkká édesedjék.

Nézzük az ön esetét: mi lesz, ha megöli a szomszéd macskáját? Ő válaszul kieszel valami rettenetes bosszút, ön ráfejel, az csak természetes. Még jó, ha azzal végződik, hogy lakást cserél, mert nem bírja tovább a harcot.

Nem lenne jobb Jézusra hallgatni? Meg kellene beszélni, mit művelt az a szerencsétlen kutya. Talán a tárgyalások végén egészen összemelegednének, annyira, hogy szomszédja egy gyönyörű kutyát hozna ajándékba az elpusztított helyett, amit azután közösen simogatnának.

Tessék elhinni, Jézusnak van igaza, amikor azt mondja: tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Olyan kár nekünk okoskodni! Tessék elhinni, hogy a felvilágosító szó kell ide, mert „aki gyűlöli testvérét, az sötétségben van és elvesztette szeme világát” (1Jn 2,11), tehát nem lát jól, nem tudja a helyes utat, csak vad ösztöne után megy, bele a vesztébe, a bajba.

Ez tehát az ön feladata: nagy lélekkel kezdeményezni a kibékülést. Akkor béke költözik a lelkébe és valami eddig nem érzett, nagy öröm. Boldogan mehet a gyóntató atyához: sikerült kiűzni a gyűlölködés szellemét. Most már feloldozva mehet az oltárhoz, egyesülhet a szentáldozásban azzal a Jézussal, aki azt mondta: boldogok a békességesek, akik szeretnek, akik nagylelkűen megbocsátanak.

*

Az Egyház küldetése: Isten atyai szeretetét jelenvalóvá tenni a világban. Nem elég hirdetni az Evangéliumot, újra kell éleszteni az életszentségre törekvést az egész keresztény népben. A megszámlálhatatlan sok és rettenetes bűnnel szemben a hívők feladata a megbocsátás és a szeretet tanúságtétele, hiszen ők is megtapasztalják Isten szeretetét.

(II. János Pál pápa)