Kedves Lelkiatya! Huszonöt éves lány vagyok, a vőlegényemmel a házasság szentségére készülünk. Mindketten szeretnénk tisztaságban felkészülni erre a szentségre. Szexuálisan nem érintkeztünk, de gyakran simogatjuk, kényeztetjük egymást, másként is kifejezzük szeretetünket. Hol van a határ?
Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy hittben, felelősen, szeretettel, várakozással készülnek a házasságukra. Kívánok ehhez sok kegyelmet, sok tiszta örömet, a kapcsolatuk napról napra való elmélyítését!
A teljes testi egyesülés helye a házasságban van, és minden olyan cselekedeté is, amely ezt készíti elő, ezt veszi körül a házasélet során. Természetesen az udvarlás ideje alatt is van helye a szeretet egyre nagyobb fokú testi kifejezésének is, ahogyan nő az elköteleződés foka kettőjük között. Ennek az lépései a kézfogás, a csók, ölelés. Ebben a testi közeledésben azonban fontos elkerülni a közvetlen nemiséggel kapcsolatos testrészeket. Ez már a tényleges testi egyesülés idejére való. Nagy segítséget ad ebben a kérdésben Dr. Varga Péter ’Spílhózni’, vagy Tomka Ferenc ’Biztos út’ című könyve.
Az udvarlásnak megvan a maga saját öröme, különlegessége, gazdagsága. Ilyenkor két fiatal lassan, lépésről lépésre közeledik egymáshoz, építik a kapcsolatukat, végigbeszélik a közös életük minden lényeges dimenzióját (szülőkkel való kapcsolat, gyermekvállalás, anyagiak, konfliktusmegoldás, szabadidő, közös lelki élet stb.). Van az udvarlásban egyfajta játékosság, távolság, ami kell ahhoz, hogy mindketten szabadon, felelősen dönthessenek. Ne annyira arra figyeljenek, ami most még nincs (a testi egyesülés), hanem próbálják átélni és élvezni azt az örömet, amit az udvarlás ideje nyújt.
A házasság előtti tisztaságot megőrizni nem könnyű, ahogyan néha a hűség megőrzése is fog kívánni önuralmat. Ha nem mindig sikerül teljesen úgy cselekedni, ahogyan szerettek volna, ne keseredjenek el, kezdjék újra! Kívánom, hogy az udvarlás ideje örömteli legyen, és megalapozza az életre szóló szeretetszövetségüket!