A harag súlya

Hagyjunk fel a harag cipelésével, akármi is történik, magunknak ártunk vele a legtöbbet.

Egy teológián tanító professzor a meg nem bocsátás nagy áráról tanította hallgatóit. Megkérte őket, hogy a következő órára hozzanak magukkal egy zsák krumplit. Aki nem tudott megbocsátani valakinek, annak ki kellett választania egy krumplit és rá kellett írnia a dátumot és annak a személynek a nevét, akire neheztel. Attól a pillanattól kezdve bárhová is mentek, egy teljes hónapig hurcolniuk kellett magukkal a zsákot, amibe ezek a krumplik voltak. Micsoda nyűg! Miután már egy jó ideje cipelték a zsákjukat, a hallgatók kezdtek rájönni, hogy

1. milyen nagy terhet cipeltek magukkal lelkileg,
2. hogy mennyi energiát felemésztett a zsákjukra való odafigyelés, és végül,
3. hogy vigyázni kellett a zsákjukra, nehogy rossz helyen hagyják.

Végül, ahogy a krumplik elkezdtek rothadni és bűzleni, minden diák belátta, hogy a legokosabb dolog, ha megszabadulnak terhüktől.