A láthatatlan plébános

Kedves uram, önnek teljesen igaza van! De álljunk meg egy szóra. Először tegyünk különbséget: vannak városi és falusi plébániák. A városi, nagy plébániák tartanak hivatalos órákat, őket nem kell többször keresni. Falun kicsi az ügyforgalom, a hívek is változó időpontokban érnek rá, és annak az egyetlen papnak kiszámíthatatlan a hivatalos és egyéb kötelezettsége. A hívek viszont jól tudják, hogy mikor lehet legbiztosabban otthon találni a papot, ezért én egyáltalán nem csodálkozom, ha reggel hétkor, vagy ebédnél csengetnek, vacsoránál kétszer is ott kell hagyni az asztalt, vagy este kilenckor keresnek. Mindig nyitva az ajtó, mindig boldogan fogadom őket. Örülök, ha minél többen jönnek a plébániára, és elkeserítő, ha senki nem nyit rám ajtót. Legtöbb plébánián többnyire egy táblán olvasható, hogy hol a pap, mikor jön haza, hol lehet érdeklődni. Van, ahol üzenőfüzetbe lehet beírni, hogy ki, miért kereste. A hosszabb beszélgetés időpontját előre rögzítjük, s bekerül az előjegyzési naptárba. Ha látná egy-egy papnak a feljegyzéseit!

De mintha hallanám: hova megy folyton? Hol csavarog? Ritka, hogy egy papnak csak egyetlen faluja van. A legtöbbnek 4–5 községbe kell járnia szentmisére, hittanra, temetésre, esketésre, keresztelésre. De ez nem minden, mert az Egyházi Törvénykönyv 529. paragrafusa előírja, hogy a plébános látogassa a családokat, a betegeket, főként a haldoklókat segítse, foglalkozzék a szegényekkel, a magányosokkal, legyen gondja arra is, hogy a házastársak és a szülők kötelességeik teljesítésében támogatást kapjanak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha valaki jó plébános próbál lenni, akkor állandóan járja a falut. Nem szórakozásból, kötelességből. És általában nem is oda megy, ahol kitűnően érzi magát, hanem oda, ahol szükség van rá, ahol csak keserűséget, panaszt hall, vagy ahol nagyon kellemetlen, súlyos dolgokat kell elmondani. De ha megszakad, akkor sem ér el mindenhová, ahová menni kellene. Úgy mondják, hogy a jó plébános névről ismeri még a falu kutyáit is.

Higgye el, kedves uram, hogy a pap is szeret otthon lenni kényelemben, papucsban, de nem ez a hivatása. Halász ő, akinek tengeren, a nyílt tengeren a helye, pásztor, akinek a mezőn a szélben és viharban, bárányai között a helye. Azért láthatatlan a plébános úr, hogy mindenütt – hívei között – látható legyen.

Ha mindezeken túl valami rendkívüli építkezés, beszerzés folyik, ami után mérhetetlenül sokat kell járni – ez szinte állandó egy plébánián –, akkor bizony még nehezebb ráakadni a papra. Az a legjobb, ha a plébánosnak van valakije, szülője, rokona, megbízható házvezetőnője, aki eligazítja az érdeklődőket, de sajnos sokan egyedül élnek, nincs senkijük. Elég baj ez nekik, és még szidjuk is őket?

Az egyik plébános édesanyja mondta, aki fiával lakik: Ami itt van, azt csak egy anya bírja ki. A fiam egész nap távol van, öt falu tartozik hozzá, itthon pedig állandóan keresik.

Ha egy kicsit belenézünk a plébános életébe, már értjük is, miért „csavarog” annyit.

*

Ha valaki, akkor egy plébános elmondhatja, hogy nem tudja, mit fog csinálni aznap. Igaz, hogy van egy pár fix pont, mint a szentmise, bár az is elmaradhat, ha váratlanul haldoklóhoz kell menni, mert az a legfontosabb. Mivel a nép embere, mindig, mindenkit mosolyogva fogad és naptárából egy tollvonással törli, amit eltervezett.