Milyen vallásúak legyenek a gyerekeink?

Tisztelt lelkiatya! Harmincéves katolikus nő vagyok, a kedvesem református. Eddig mindig vita tárgya volt, hogy ha összeházasodunk milyenek lesznek a gyerekek, de mindig a szőnyeg alá sepertük a problémát, mert nem tudtunk megegyezni. Arra gondoltam (olvastam), hogy legyenek a fiúk az apa vallásán, a lányok az anya vallásán. Mit tegyünk?

A katolikus egyház azt kéri a vegyes házasságot kötő katolikus féltől, hogy ígérje meg azt, hogy megőrzi a házasságban is a katolikus hitét, és törekedni fog arra, hogy minden gyermekét katolikus hitben nevelje, a hitét nekik is átadja. Vagyis nem azt ígéri meg a katolikus hívő, hogy biztosan ez meg is fog valósulni, csak annyit, hogy erre komolyan törekedni fog.

A nem katolikus félnek nem kell erre ígéretet tennie (a régi reverzális kötelessége megszűnt), csak tudomást kell vennie arról, hogy a házastársa ilyen ígéretet tett. Vagyis a református vőlegényének nem kell megígérnie, hogy a gyermekei katolikusok lesznek. Csak magának kell megígérnie, hogy erre törekedni fog.

A gyermekek vallása nem a keresztséggel dől el. A katolikus és a református keresztség egyenértékű. A gyermek vallása akkor dől el, amikor elsőáldozó lesz, vagy pedig konfirmál, vagyis annak a felekezetnek a hitét magáévá teszi. Nyugodtan lehetséges az, hogy egy református templomban megkeresztelt gyerek elsőáldozó legyen. Az elsőáldozása pillanatától ő katolikusnak számít, nem kell semmilyen módon ’áttérnie’.

A vegyes házasság esetében nagyon fontos, hogy a két fél ne csak tolerálja, elviselje a másik hitét, vallását, hanem azt őszintén értékelje, becsülje is. Javaslom, hogy kérdezze meg a vőlegényét, hogy mi mindent szeret és becsül a katolikus hitben, a maga vallásosságában? Maga is gondolkodjon el azon, hogy mi mindent szeret és becsül a református hitben (pl. a Biblia szeretetét, az egyszerűséget, a világiak szerepvállalását). Ha nem tudják őszintén becsülni egymás hitét, akkor nehezen elképzelhető, hogy harmonikus házasságban éljenek.