Kedves Lelkiatya! Bűn, ha én és a gyerekem csak az áldozás miatt járunk szentmisére? Zavar minket a sok gitár és a rövid prédikáció, de az áldozás után a mennyben érezzük magunkat.
Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy járnak szentmisére a gyermekével együtt. Minden szentmise csúcspontja az áldozás, a Jézussal való egyesülés. Ez több minden szép (vagy kevésbé szép) éneknél, minden remek (vagy kevésbé remek) prédikációnál. Őérte megyünk misére, hogy Ővele találkozzunk. Az énekek és a pap szavai – jó esetben – segítenek minket ebben a találkozásban.
Az első válaszom tehát az, hogy nagyon jól teszik ha járnak a szentmisére, és ezt elsősorban az áldozás miatt teszik, nem az énekek és a prédikáció miatt. A második válaszom pedig az, hogy ha módjukban áll, keressenek olyan szentmisét, ahol az ének és a prédikáció is segíti Önöket a Krisztussal való találkozásban. Ezt főleg akkor javaslom, ha a gyermeke még kiskorú. Ilyenkor nagyon fontos, hogy emberileg is megszeresse, közel érezze magához mindazt, ami a templomban történik. A szülő elsősorban a gyermeke érdekében válasszon szentmisét. Természetesen az is érték, ha a nehézségek ellenére kitartanak a lakhely szerinti templom mellett. Azonban azt hiszem, hogy főként akkor, ha egy gyermek hitének megőrzése, megerősítése a tét, akkor olyan szentmisét kell keresnie a számára, amely neki is felemelő, amely segíti a hite fejlődését.