A lelkiatya válaszol
Kezdőlap A lelkiatya válaszol
„A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.
Szétszóródott a család
Tisztelt Lelkiatya! Harminchárom évesen özvegy maradtam két gyerekkel. Tizennégy évig egyedül neveltem őket, míg elvégezték a tizenkét osztályt és a lányom egyetemre ment. Negyvenkét éves voltam ekkor, és úgy gondoltam, hogy most, hogy ekkorák, nekem is kijár egy társ. Megtaláltam, igaz, az otthonomtól távol. Így most úgy érzem, hogy a családomat szétszórtam, mert a fiam otthon maradt a saját lakásunkban, ahol gyerekkorában is nevelkedett, a lányom meg Pestre ment férjhez. Bennem van egy rossz érzés, hogy nem tettem meg mindent a családom érdekében.
Válások a családban
Tisztelt Lelkiatya! Családom egyik tagja – gyermekének keresztanyja vagyok – korábban szentségi házasságot kötött, majd polgárilag elvált. Ezután több élettársi kapcsolata volt, gyereke is született. Most, hosszabb együttélés után ismét házasságot akar kötni. A családom egy másik tagja egyházi esküvőt kötött, majd elvált, de gyónáshoz és szentáldozáshoz járul. Mindezeket nem tudom elfogadni, emiatt megszakadt a kapcsolat a családommal. Azt mondják, szívtelen és maradi vagyok. Van megoldás helyrehozni a család közösségét?
Mindenki áldozik, csak én nem
Tisztelt Lelkiatya! Korábban Németországban dolgoztam, ahol egy érdekes „szokást” tapasztaltam a templomokban. A szentmiséken mindenki szentáldozáshoz járult, kivéve engem, mivel elvált vagyok, úgy tudom, így nem áldozhatok. Nagyon kellemetlen volt, mert mindenki engem nézett, hogy „ennek az embernek vajon milyen súlyos bűne lehet, amiért nem áldozik”. Egy idő után viszont – hogy ne lógjak ki a sorból – én is mentem áldozni. Bűnt követtem el?
Túlságosan indulatos vagyok
Tisztelt Lelkiatya! Visszatérő problémám az, hogy indulatosan reagálok bizonyos dolgokra. A nem provokált vitákban, értékrendemet támadó véleményekkel szembeni válaszokban, reakciókban nemegyszer magam is sérelmeket okozok. Nem tartok haragot, a bocsánatkérés is megy, de jó lenne ettől szabadulni. Imáimban is megbánom ezeket, és kérem az erőt, hogy ezeket elkerüljem.
Az élet teljessége
Tisztelt Lelkiatya! Mit jelent az, hogy „életük legyen és bőségben legyen”? Mi az élet itt, és miféle bőségről van szó? Egyáltalán, mi az élet teljessége?
Mit kezdjek a szorongásaimmal?
Tisztelt Lelkiatya! Húszas évei elején járó egyetemista lány vagyok. A szép korom, egészségem, szép családom és életre szóló barátságaim ellenére nem vagyok boldog. Ezzel együtt jár egy hatalmas lelkiismeret-furdalás, hiszen más ember álmodni sem mer ilyen körülményekről. Tudatosan mindig rávezetem magam a hálára, nem vesztem szem elől az élet ajándékait és Isten kegyelmét. De az nem zárja ki a tényt, hogy folyamatosan boldogtalannak érzem magam. Az élet számos területén a legapróbb dolgok is szorongást váltanak ki belőlem különböző okok/csalódások miatt, amiket nem tudok elengedni, ezért kezdtem egyre jobban kialakítani magam körül egy burkot, hogy ne bánthasson semmi. Ennek az lett az eredménye, hogy az életet szürkének, egyhangúnak látom, nem bántanak a dolgok annyira, mint rég, de nem is örülök a pozitívumoknak. Nincs konkrét kérdésem, csak ki szeretnék ebből mászni és nem tudom hogyan kell.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
