Kezdőlap A lelkiatya válaszol Homoszexuális vagyok

Homoszexuális vagyok

Huszonéves dolgozó lány létemre fáj, hogy élni kell. Az a nagy gondom, hogy homoszexuális vagyok. Előttem az élet, és semmi célom, semmi, ami igazán érdekelne a szép lányokon kívül. Ez az egyetlen életető elemem.

Megható minden sora. Ismeretlenül is egy óriást látok magam előtt. Több okból is minden dicséretre méltó. Elsősorban azért, mert fel- és elismeri, hogy az azonos neművel való szeretkezés nem természetes. Abban a világban látja ezt így, amelyben sokan azt követelik, hogy adjuk össze a homoszexuálisokat, mint a házastársakat.

Azért is megérdemel minden tiszteletet, mert – mint írja – homoszexuális vonzalma ellenére soha nem volt egyetlen kapcsolata sem, csak sóvárog utána. Emiatt sokszor sír és fél. Micsoda küzdelem, hősi harc áll emögött abban a világban, amikor másokban még annyi szemérem sincs, mint a macskákban. Maga pedig éveken át legyőzte a legerősebb kísértéseket. Ez a harc oly csodálatos, hogy ezért érdemes élni.

Harmadszor azért jár ki önnek minden elismerés, mert írt egy papnak. Tehát kapaszkodik, segítséget keres. Nem akar beleesni a bűnbe, keresi az egyensúlyt. Nem ír arról, hogy vallásos-e, de minden bizonnyal az, különben nem írna nekem, és nem bírná ezt a küzdelmet, nem is lenne ekkora gondja az egésszel.

Egyik kérdése az, hogy járjon-e valamilyen kezelésre? Pszichológus foglalkozik ezzel a lelki betegséggel, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Szokták ajánlani. Csak vigyázzon, kihez megy, ha ennek szükségét látja. Kifoghat egy hitetlen embert, aki kineveti panaszával, sőt, arra biztatja, hogy élje ki ezt a vágyát, hiszen Freud (az ő nagy tanítómesterük) szerint az ösztönös – akár a ferde hajlamú – vágyakat elfojtani nem szabad, hanem ki kell azokat élni. Ha egy ilyen pszichológusra hallgat, akkor önnek vége! Nagyon veszélyes játék ez!

Mit tegyen? A kísértés, hogy megakad a szeme egy-egy leányon, nem olyan nagy dolog. Istennek gyönyörű teremtményei ők. Csak a fantáziát, a bűnös vágyakat kell legyőzni. Tudom, hogy ez kísértés. Nem egyezek bele, ennyi az egész. A szexuális dolgokkal mindenki küszködik egy életen át. Hogy ereje legyen hozzá, feltétlenül fontos a lelkiélet: rendszeres ima, szentmise, gyónás, áldozás. Legyen lelkiatyja, aki megérti magát, mindent el tud neki panaszolni. Sokkal könnyebb lesz.

Ha valóban homoszexuális, akkor nem lenne jó férjhez menni, hiszen tönkretenne esetleg egy férfit. Bár, mint nő, elgondolkozhat azon, hogy nincs-e magában erős vágy a gyermek után, ami felébresztené a másik nem iránti érdeklődését. Ezt egyedül maga tudja eldönteni, senki más, de nagyon meg kell fontolni ilyen beállítottsággal a házasságot. Higgye el, nem olyan vészes lemondani egy életre a nemi élet gyönyöreiről! Nagyon sok embert pontosan az keserít meg. Sokan házasok, és mégsem élnek házaséletet. Nagy lelki szegénység, ha valakinek egyetlen célja a szexuális élet.

Hogy megtalálja helyét, meg kell tanulnia segíteni másokon, észrevenni a szomorúakat, bátran fel kell keresni egy ifjúsági csoportot. Annyi alkalom, hely akad, ahol nagyon nagy szükség van magányos leányokra, akik apostolkodnak. Rengeteg jót tudna tenni. Ha így, a jóság gyakorlásában megtalálja magát, akkor nem azon problémázik, hogy meddig bírja, hanem örül majd az Isten adta életének.