Idén először ünnepeltük a Magyar Széppróza Napját, melynek időpontjaként február 18-át, Jókai Mór születésének napját választotta a Magyar Írószövetség. Ennek alkalmából az ujmisszio.hu-n egy érdekes írást olvashatunk, melyben népszerű írónk a predesztinációról fejti ki markáns véleményét.
„A predesztinációt hiszed. A legiszonyúbb rémbálványt, amit emberi ész a sötétben eltévedve, kigondolt. Ahelyett az édes, megnyugtató hit helyett, hogy van egy magasabb lény, aki az embernek megengedi, hogy jó legyen; ha bűnbe esett, megtérjen; ha elbukott, fölkelhessen;
ha gyönge, erőt ád neki, ha nem lát, felvilágosítja; ha végveszélybe jutott, hívására megjelenik, és csodatételeivel megszabadítja; a szemmel látott, a szívünkkel érzett áldásteljes Istenatya helyébe odaállították az alaktalan fátumot, aki előre kimondta, megírta mindenkire, már a születése órájában, ki legyen jó, ki legyen rossz; ki ragyogjon fényben, ki merüljön el fertőben; akihez hasztalanul imádkozik a szerencsétlen: megvan írva, hogy neki szerencsétlennek kell lenni. A gyilkos hiába imádkozik: ne vígy a kísértetbe, az áldozat hiába imádkozik: szabadíts meg a gonosztól; meg van róluk írva, hogy nekik össze kell találkozniok, az egyiknek gyilkolni, a másiknak halni kell. S a vétkező hasztalan keres nála bocsánatot: nincs irgalom a számára, meg kell fizetni azért, amivel adós. Az áldó Isten helyébe, aki mindent ád ingyen, ezer kézzel, s minden keze jobb kéz, aranykéz, s aki mindent megbocsát egy töredelmes szívért, ehelyett oda van állítva egy minden élők és csillagok felett uralkodó uzsorás, akinek csak egy keze van, az is vaskéz; aki megfizetteti a gyermekeket az apáik adósságaiért negyedíziglen, s ledobálja az égből a csillagokat, ha ellene vétettek.”