Kezdőlap Hírek Belenőttem a papi hivatásba – Dávid György, a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templom plébánosa

Belenőttem a papi hivatásba – Dávid György, a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templom plébánosa

A Magyar érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést vehette át Áder János köztársasági elnöktől március 15-e alkalmából az erdélyi magyarság körében végzett lelkipásztori, evangelizációs és közösségszervező munkája elismeréseként Dávid György plébános.

„Gyakorló keresztény családba születtem negyedik gyerekként. Első két testvérem korán meghalt; édesanyám nagy szeretettel és imádságos lelkülettel nevelgetett minket bátyámmal. Szüleim elkötelezettek voltak az Egyház mellett. Édesapám kántorként 65 évig szolgálta az Egyházat.

Nálunk a papok családtagnak érezték magukat. Ebben a légkörben mintegy magába szívta az ember a papi életforma szépségét. Igaz, láttuk a gondokat, nehézségeket, kihívásokat, megpróbáltatásokat is. Mintegy belenőttem a papi hivatásba. Édesapám figyelmeztetett a nehézségekre, megpróbáltatásokra. A kommunista időben nem volt egyszerű egy pap élete és azoké sem, akik a szolgálatra készültek. Édesanyám biztosított az imáiról, melyet mindig éreztem és most is érzek” – emlékszik gyerekkorára az atya.

A gyulafehérvári szemináriumban két évet végzett el, majd a szegedi Hittudományi Főiskolára küldték tovább tanulni 1990-ben.

„Sávai János atya volt rám nagy hatással, aki akkoriban a szegedi teológia elöljárója volt. Testvérként fogadott minket, akik Erdélyből érkeztünk. Azt az élményt éltem át mellette, melyről sokszor beszéltem pedagógusoknak: gyere és megmutatom, hogyan kell! Köszönöm neki az imáit és a sok segítségét. Mondhatom azt, hogy nagyon jó tanáraink voltak mind Gyulafehérváron, mind Szegeden. Mindegyikük igazi egyéniség volt.”

1993. július 3-án szentelte pappá Kézdivásárhelyen Bálint Lajos érsek úr. Első állomáshelye Gyimesközéplok volt.

„Megfogott a táj szépsége, hamar megszerettem az embereket. Nyílt, hitüket gyakorló, jókedvű embereknek ismertem meg őket. Csodáltam az életerejüket, még a gyerekek is kilométereket gyalogoltak az iskoláig, a templomig. A hitélet is csodálatos volt. Megtapasztaltam, hogy szükség van rám és hogy a szükségben az Úr mutatja, hogyan kell. Ez a későbbiekben is erőt adott.”

Hét helyen szolgált: Gyimesközéplok, Brassó, Székelyudvarhely, Gyulafehérvári Kisszeminárium, Sepsibükszád, Szászmedgyes és jelenleg 14 éve Sepsiszentgyörgyön, a Krisztus Király Plébánián.

„Mindegyik állomásnak megvolt a maga kihívása, szépsége, nehézsége, öröme. Mindenütt megtaláltam a helyem a közösségben: a gyerekek, fiatalok, családosok, lelkiségi elkötelezettek, idősek közt. Arra törekedtem, hogy mindenhol együtt dolgozhassam világi krisztushívőkkel, a hitoktatásban és a programok szervezésében is.

Gyimesközéplokon, ahol mindössze hatan jártak gyerekek az alsós osztályba, a tanítónéni mindig ott maradt a hittanórán és amikor segíteni kellett, belekapcsolódott. Így könnyebben ment és hangulatosabban teltek a hittanórák. A többi állomáshelyemen is, ahol csak lehetett, bevontam a pedagógusokat, fiatalokat a hitoktatásba. Nagy áldás volt mindig az ő elköteleződésük és munkájuk. Sokat tanultam tőlük.

Sepsiszentgyörgyön egy fiatalos, lendületes közösség alakult, ahol a plébániai hitoktatásba sok gyerek és fiatal, pedagógus és szülő kapcsolódott be. Így a plébániai evangelizációs hétben, melyet minden év augusztus közepén tartunk, több mint 500 gyerek vett részt. A programokat negyven pedagógus és több mint húsz világi hívő segíti. A papok feladata a lelki programok vezetése és a napi program összeállítása.

Tíz lelkiségi csoport működik plébániánkon, melyek közül egyesek hetente, mások havonta találkoznak. Ifjúsági és kulturális egyesület is segíti az egyházközség munkáját, hisz minden hónapban egy koncert is hallható templomunkban. A kórus munkáját Löfi Gellért Attila tanár úr vezeti. A kántori szolgálatot a testvérem, Dávid Emil látja el.

Huszonnyolc év szolgálat alatt sok emlék gyűlt össze: A gyimesközéploki házszentelés, amikor Hidegség patakán térdig érő hóban mentünk egyik háztól a másikig, vagy a húsvéti lelkigyakorlat ideje, amikor fogyni nem akartak az emberek a gyóntatószék ajtaja elől.

A brassói fiatalokkal szervezett karácsonyi előadással elzarándokoltunk Kézdiszentlélekre és ott is előadtuk a kultúrotthonban. Aztán az előadás véget ért, az emberek meg nem akartak hazamenni, és mivel nekünk késett az autóbusz, mellyel haza utaztunk, így nekifogott Márk Attila barátom és a többi zenész énekelni. Komoly-, könnyűzenei koncert és éneklés lett belőle.

Sepsibükszádi fiatalokkal sok tábort szerveztünk közösen a berhidai testvértelepülés fiataljaival. Gyimesbe Bükkhavas-patákára mentünk, ahol nem volt mobiljel, melegvíz, az áramellátás is akadozott és esett az eső. A fiatalok az első napi meglepetés után nagyon jól érezték magukat. A medgyesi hívek szerettek és a szórványban élő testvérek ragaszkodtak papjaik iránt.

Papi jelmondatom: Reménykedj, gyere, téged hív! (Mk 10,49) Egy próbaprédikációra készülve úgy éreztem, hogy én vagyok az a vak, aki oly sok mindent nem lát, nem ért, nem tud. Úgy értelmeztem, hogy Jézus hív másokon keresztül. Azóta többször tapasztaltam ezt meg. Mindig volt valaki, aki bátorságot öntött belém, amikor úgy tűnt, hogy nem látom a kiutat, vagy nem találom a megoldást.

Tisztelettel vettem tudomásul, hogy Áder János köztársasági elnök ezt a kitüntetést adományozta az erdélyi magyarság körében végzett lelkipásztori, evangelizációs és közösségszervező munkám elismeréseként.

Méltatlanságomat érzem, hogy az első apostolokat ezért a munkáért üldözték, megvesszőzték, sőt meg is ölték. Ami mégis azt mondatta velem, hogy elfogadom, az a sok személy, akikkel együtt dolgozhattam papságom közel huszonnyolc éve alatt, hogy Krisztus ügye, az Isten országa terjedhessen és belevésődjék a szívekbe. A sok munkatársam és segítőnk nevében fogadtam el a kitüntetést, az ő munkájuk és elkötelezettségük elismeréseként és hálájaként.

Rózsásné Kubányi Andrea

A Dávid György plébánosról szóló írásunk a Keresztény Élet hetilap május 23-i lapszámában jelent meg.

betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

Dávid György plébános