Kezdőlap Egyéb Boldog Merkert Mária Lujza (1817–1872)

Boldog Merkert Mária Lujza (1817–1872)

Boldog Merkert Mária Lujza (1817–1872)

A történelem során minden korban voltak olyan elkötelezett keresztény férfiak és nők, akiket különösen megérintett az Üdvözítő tanítása, és arra indította őket, hogy életüket egészen a legkisebbek és bennük a szenvedő Jézus szolgálatának szenteljék. Közéjük tartozott a 19. században Merkert Mária Lujza, a Szent Erzsébet Kongregáció társalapítója és első általános elöljárója, aki elsődleges hivatásának a szegény, magányos betegek otthoni ápolását tekintette. Áldozatos élete, határtalan felebaráti szeretete miatt gyakran nevezik „Szilézia Irgalmas Szamaritánusának”.

Merkert Mária Lujza 1817. szeptember 21-én született a sziléziai Nysa városában, német polgári család másodszülött lányaként. Egy évvel születése után elhunyt az édesapja, és a család elszegényedett. Az özvegy édesanya gyermekkoruktól evangéliumi szellemben, az irgalmas felebaráti szeretetre nevelte gyermekeit. Mária nővérével, Matilddal együtt elvégezte a helyi katolikus lányiskolát, ahol megtanultak írni és olvasni, elsajátították mindazokat az ismereteket, amelyekre a korabeli társadalmi szokások szerint egy polgári családból származó nőnek szüksége lehetett. A családban és az iskolában uralkodó autentikus vallásos légkör hatására a két lányban korán megérlelődött a vágy az Istennek szentelt élet és mások, különösen a betegek és szenvedők szolgálata iránt.

Anyjuk halála után, 1842-ben eladták szerény birtokukat, és két társnőjükkel együtt elhatározták, hogy az elhagyatott betegek és a hajléktalan szegények gondozásának szentelik életüket. 1842. szeptember 27-én, a két orvos szent, Kozma és Damján emléknapján, a nysai Szent Jakab és Szent Ágnes-templom Jézus Szíve-oltára előtt kötelezték el magukat minden rászoruló szolgálatára. Bátran, saját egészségüket, sőt életüket is kockáztatva járták a város utcáit, hogy felkutassák a legrosszabb körülmények között élő szegényeket, betegeket. Az idősebb Merkert lány, Matild, tífusz áldozataként hunyt el 1846-ban, 33 évesen. Ugyanebben az évben Mária lelki vezetője tanácsára elkezdte a noviciátust az irgalmas nővérek prágai házában. De nem maradt a rendben, mivel továbbra is úgy érezte, az ő hivatása az, hogy a szegény és magányos betegeket otthonukban ápolja.

1850. november 19-én, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén kezdte el a Szent Erzsébet Kongregáció szervezését magányos betegek otthoni ápolására. Kezdetben sok meg nem értéssel, sőt támadással szembesült, Mária mégsem tántorodott meg. Szilárdan hitte, hogy az Úr maga hívja a beteggondozásnak erre az új útjára. A kezdeti nehézségeket legyőzve a kongregáció dinamikus fejlődésnek indult. Az első hivatalos egyházi jóváhagyást 1859-ben kapták meg. Ugyanebben az évben Merkert Mária Lujzát a kongregáció első általános elöljárójává választották. A 19. század második felétől Szent Erzsébet nővérei új házakat nyitottak Szilézia után Nagy-Lengyelország, Németország és Svédország területén is.

Merkert Mária Lujza anya elöljáróként is mások szolgálatát tekintette hivatásának. Nagy gondot fordított lelki leányai testi és lelki egészségére, megfelelő képzésükre, a közösségeken belüli lelki és erkölcsi színvonalra. Ő maga az élő hit példaképe volt társai számára. Krisztusnak átadott élete, amelyet teljes belső örömben élt meg, a rászorulók iránti áldozatos szeretete mindenkit magával ragadott és követésre ösztönzött.

Az őt ért sérelmeket képes volt szívből megbocsátani, töretlen lelkesedéssel folytatva sokoldalú karitatív szolgálatát. Ugyanolyan odaadással és szeretettel ápolt minden rászorulót, kortól, nemtől, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Felkutatta a magányos, haldokló betegeket, és mellettük volt, hogy ne kelljen egyedül távozniuk ebből a világból.

A Gondviselésbe vetett határtalan bizalommal osztott meg mindent a rászorulókkal. Szemtanúk visszaemlékezései szerint gyakran ismételte nővértársainak, hogy a szegényeknek mindig a lehető legjobbat kell adniuk. Milyen szégyen is lenne, ha a mi Urunkat kopott ruhában vagy ingben kellene látnunk, amit tőlünk kapott – figyelmeztette lányait. Mindazt tehát, amit a rászorulóknak adott, szó szerint Krisztusnak szánt ajándéknak tartotta, aki a legkisebbekkel azonosította magát.

Szent Erzsébet Kongregációjának társalapítója és első általános elöljárója az életszentség hírében hunyt el szülővárosában 1872. november 14-én. Halálakor 87 házban több mint 450 nővértársa szolgálta a rászoruló szegényeket. XVI. Benedek pápasága idején, 2007-ben avatták boldoggá Nysában.

Koncz Éva

TOVÁBBI CIKKEKINNEN-ONNAN