Tizennégyen voltak testvérek, közülük hárman papok lettek. Rátkai Ferenc hetedikként látta meg a napvilágot. Tizenhét hangszeren tud játszani. Kórusműveket, dalokat komponál, verseket ír, fest és rajzol.
„Horvátnádalján születtem 1938-ban, szegény, katolikus, hívő családban. A hit, az imádság, a munka egyszerűsége jellemezte családunkat. Szüleimnek szép hangjuk volt, testvéreim is jól tudtak énekelni. Nővérem a domonkos apácáknál tanult Kőszegen, és orgonán játszott Nádalján, a templomban. A muzsika beleivódott a fülünkbe, lelkünkbe. Minden hangszer érdekelt, amit valahol felfedeztem. Ha a faluban volt valakinek zeneszerszáma, azt elkértem és ki is próbáltam: pl. furulya, okarina, harmonika. Egy cigány embertől vettünk egy zsák krumpliért egy rossz hegedűt, azon gyakorolgattam. Amikor az iskolában hozzájutottam egy harmóniumhoz, elkezdtem játszogatni rajta.
Már gyerekként dolgoznunk kellett a mindennapi kenyérért. Mezítlábas arató voltam, és apám mellett megtanultuk a bognármesterséget is.
Hatodikos koromtól gyalog jártam be Körmendre iskolába. Télen apám félúton elkísért a nagy hóban, nehogy elvesszek. A rajzot és festészetet Artner Ferenc Munkácsy-díjas festőművésztől tanultam. Elkezdtem verseket írni, Lator László Kossuth-díjas költő oktatott magyar irodalomra a gimnáziumban.
Később Szombathelyre mentem zeneiskolába, ott ismertem meg a zeneelméletet alapjait és zongora-, ének-, harsona-, nagybőgő- és hegedűórákra jártam. Nem volt rendes kottám, csak kézzel másoltam” – meséli küzdelmes gyermekkorát Rátkai Ferenc.
Érettségi után beiratkozott az Országos Nyári Kántorképzőre, ahol olyan neves egyházzenészektől tanulhatott, mit Harmath Artúr vagy Gergely Ferenc.
„Megtanultam hegedülni, nagybőgőzni, és amikor már jól játszottam, cigányokkal együtt mentem a lakodalomba muzsikálni. Felvételiztem a budapesti Zeneakadémiára, ahol jelesre vizsgáztam mindenből. Kistétényi Melinda tanáromra szeretettel gondolok. Ő kántoréveimben sokszor orgonált templomunkban. 1967-ben nagybőgőből művésztanári diplomát szereztem Tibay Zoltán növendékeként, valamint a Népművelési Intézetben zenekarvezetői diplomát is szereztem Kórodi Andrásnál.
Budapesten nem kaptam állást klerikális beállítottságom miatt. Három testvérem teológiára járt, én magam is civil hallgatója voltam a Hittudományi Főiskolának. Mivel korábban a határőrség focicsapatában kapusként védtem, simán átvittek volna a határon. Bécsben jó állásom lett volna. De tudtam, ha disszidálok, a családomnak elvágom az életét. Így elmentem a rákosfalvai Szent István-templomba kántornak. Később megüresedett Józsefvárosban, a Horváth Mihály téren egy kántor-karnagyi állás, amit megkaptam. Hétköznapokon három szentmise, hetente négy litánia, vasárnap öt szentmise, havonta huszonöt-harminc temetés, de az is előfordult, hogy szombaton tizenegy esküvőn játszottam. Harmath Artúr halála után, 1967–1972-ig több zenei tárgyat tanítottam a Budapesti Nyári Kántorképzőn. A Magyar Rádió Gyermekkórusának ének-szolfézs tanára, a Rajkó Zenekar tanára voltam. Apámtól megtanultuk, hogy arcod verejtékével keresed a kenyered. Nem szidtam senkit azért, mert nehéz volt az életem.”
1967-ben megnősült, három gyermekük született, akik szintén tanultak zenét. Bár más hivatást választottak, legidősebb fia, Péter képzett kántor, és munkája mellett kántori kisegítést is vállal.
1973-tól az Operaház és a Budapesti Filharmónia Társaság zenekarában nagybőgősként játszott harminc évig. Világhírű művészekkel dolgozhatott együtt, sokat muzsikáltak külföldön is, melyek közül legszebb emléke a szentföldi koncertkörút volt.
Rátkai Ferenc nyugdíjazása után hazaköltözött Vas megyébe, szülőfaluja közelébe, és nyolcvanhárom évesen még aktívan orgonál. Elkezdett újra rajzolni és festeni. Kollégáiról portrésorozatot készített, melyeket a nyugdíjas-találkozókon adott át nekik.
„Ahova hívnak, oda megyek – rendszeresen orgonálok a jáki templomban, ahol öcsém, Rátkai László volt a plébános. Másik testvérem, Imre, Egyházasrádócon szolgál, de megyek Iváncra is, ahova még apám is eljárt szentmisére.
Terveim között szerepel, hogy kiadok egy daloskönyvet, melyben pásztorjátékokhoz és karácsonyi műsorokhoz több mint százharminc általam komponált ének van. Ezeket még Bárdos tanár úrral lektorálhattam. Ady Endre verseiből is megzenésítettem néhányat.”
Nagy tisztelője Mindszenty József bíborosnak. Halála után szép éneket írt a tiszteletére. Bekapcsolódott a vasszécsényi plébánia amatőr színjátszó csoportjának munkájába, ahol Merkli Ferenc plébános Mindszenty: Az édesanya című művéből készült színpadi adaptációjának egyik szereplője.
„Az 1980-as években két kisebb énekgyűjteményem is megjelent. Ezekből az énekekből többet átvettek hittankönyvek és egyéb kiadványok szerzői. Legismertebb a Szent Mártonnak ünnepén című ének, melyet Galambos Iréneusz alsóőri plébános kérésére komponáltam. Brenner János tiszteletére írtam egy éneket még akkor, amikor csak titokban lehetett megemlékezni róla. Ez a boldoggá avatási miséjén is elhangzott.”
2020-ban napvilágot látott Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak című énekgyűjteménye. 2021-ben megjelent A szeretet útján című verseskötete, melyet saját kezű rajzai díszítenek. 2021 augusztusában a grafikáiból és festményeiből megrendezett kiállításon előkerült az az ereklyeként őrzött szekérkerék, melyet annak idején Rátkai Ferenc az édesapjával együtt Gyarmati Tibor polgármester nagyapjának készített a nagyszülői gazdaság részére.
Még hat élő testvérével rendszeresen összejárnak pap testvére lakásán. Nagy az öröm akkor is, ha Budapesten élő gyermekei, unokái, dédunokája látogatják meg nagykölkedi otthonában.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")