18.3 C
Budapest
szombat, 2026. október 17.

Erdődy Imre levelei

Kezdőlap Erdődy Imre levelei

Harminc éve nem gyóntam

Fiatalkoromban vallásos voltam. Egy szomorú napon elmaradt minden: ima, templom, áldozás. Hitemet is elvesztettem. Most, ötvenen túl, nem tudom, hogy, de visszatértem régi hitemhez, annyi év után. De hogyan kezdjem el a vallásos életet? Mit szólnak az emberek, ha meglátnak a szentmisén? A pap hogy fogad a gyóntatószékben, amikor megmondom, harminc éve nem gyóntam? Tessék útbaigazítani!
Folytatás

Remegve lépek a gyóntatószékbe

A gyónás előtt mindig félek. Már előtte három-négy nappal is gyomor- és lábremegést érzek. Így megyek a gyóntatószékbe. Úgy irigylem azokat, akik csak úgy bepattannak gyónni. Imre atya, tessék segíteni a nehéz problémám megoldásában!
Folytatás

Nincs mit meggyónnom

Tanácstalan vagyok. Tudom, hogy gyónni kellene legalább évente, de fogalmam sincs, hogy mit mondjak, mit gyónjak. Akárhogy kutatom, nem találok magamban bűnt.
Folytatás

Őszinte bánat, erős fogadás

Nem tudom elképzelni, milyen hibát talál bennem gyónás végén a pap. Mondom a bánatimát: Többé nem vétkezem. Ő erre megállít, valamire kijavítja, csak akkor adja fel az elégtételt. Tessék már megírni, mi rosszat teszek a gyóntatószékben?
Folytatás

Az életgyónás

Unokám egyházi középiskolába készül. Hitbeli ismereteit sokszor segítem Imre atya gondolatait idézve. Legutóbb az életgyónásról beszélgettünk vele, de felszínesek az ismereteim, ezért kérném, mondja el, mit is jelent ez a fogalom.
Folytatás

Meggyóntam mindent?

Tele vagyok kétségekkel, hogy tiszta-e a szívem? Évekkel ezelőtt meggyóntam-e mindent? Talán elhallgattam valamit, mert fiatalkoromban nem tartottam bűnnek. Már arra gondoltam, hogy egy papírra felírom minden bűnömet, akkor biztos, hogy nem marad ki semmi. Így legalább megnyugodnék. Úgy szeretnék olyan hófehér lélekkel áldozni, mint amilyen az a megkeresztelésemkor volt. Szeretnék szent lenni! Én, aki olyan bűnös vagyok…
Folytatás

Még ma el kell kezdeni a teljes megtérést

Húszéves voltam, amikor kétségbeesett kérdéssel térdeltem gyóntatóm elé: Bűnöm gyümölcsét élvezem, és édesnek találom. Megértem Isten ajándékaként azt a kort, amikor már hazavágyom Egyházanyám ölére. De még most is hitványul gyónok. Hová álljak mindaddig, amíg a gyermeki, maradéktalan engedelmességre meg nem térek? Aki ilyet mond vagy kérdez, annak a lelkipásztor azt feleli: Kifelé, tisztátalan!
Folytatás

Hogyan gyászoljak?

Meghalt a férjem, a fiam. Majd’ megőrülök a gyászban. Jártam már pszichológusnál, halottlátó asszonynál, semmi nem segít. Úgy érzem, megzavarodok. Az atya mit tanácsol?
Folytatás

Meghalt a nagyfiam

Meghalt a nagyfiam. Éjjel-nappal siratom. Naponta kétszer is kimegyek a temetőbe. Mindig a legfrissebb és legdrágább virágokkal borítom. Nagyon szép, drága síremléke van. Lássák, hogy én szeretem őt a legjobban. A többiek érzéketlenek, az uram is. Nyugodjak bele Isten akaratába. Hogy lehet ebbe belenyugodni? Ő csak imádkozik. Idegesít a nyugalma. Nem elég a bánatom? Ő nem is szerette a fiunkat! Ugye nekem van igazam mindenben?
Folytatás

Kiszolgáltatottan

Az egyik számában olvasva sorait, nagyon elszomorodtam. Hát tökéletesen ki vagyunk szolgáltatva a természet törvényeinek és az emberek kénye-kedvének? Istennek nincs hatalma felettünk, csak elindította az egészet? Akkor kár imádkozni, kár reménykedni, hogy Isten megsegít. Tökéletesen ki vagyunk szolgáltatva a természet és az emberek kegyetlen erőinek!
Folytatás
1...151617...2516. oldal a 25-ból
Facebook Instagram Mail Youtube
© 2014–2023 Szent Maximilian Kft.